Szolzsenyicin kisregénye a realista próza egyik késői remeke. A világos, egyenes mondatok egymás tökéletes illesztékeiként sorakoznak. Egyszerű, közérthető nyelvezet jellemzi, annyira igazi, valódi minden, hogy magunk is dideregni kezdünk a szibériai munkatábor ábrázolásának hatására. Itt a monotóniát a másnapért vívott közönséges küzdelem, az állandó éberség, a szánalmas élelmiszerporciók beosztása jelenti, a mutyizás azzal a kevéssel, ami egy fogolynak ott jut. Mindent a haszonelvűség törvénye irányít. Egy ilyen helyen nem történnek világot rengető események, de Szolzsenyicin mozgalmas képekben örökítette meg az ’50-es évek szovjet Gulagjainak mindennapjait. Hozzáteszem, személyes tapasztalatokból meríthetett.
A lány, aki megmenti a Karácsonyt
Aki ismer, az tudja, hogy ez a könyvsorozat a szívem csücske. Ha hasonlítanom kellene valakihez, talán