20-as éveimben többször is jártam Horvátországban, és ami nagyon tetszett a helyiekben az a vendégszeretetük, ugyanakkor a távolságtartásuk is, amely egyáltalán nem teszi a horvát embereket hűvössé, sőt inkább szimpatikussá váltak számomra. A humorérzékükről azonban nem tudtam semmit (valószínűleg a nyelvi akadályok miatt) eddig az olvasmányig. Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, mert így megint egy lépéssel közelebb érzem egymáshoz a horvátokat és a magyarokat.
A kuflik és a mohamanyi
Dániel András kuflijai egyedülállóak a mai mesefigurák között. Bármilyen furcsán is hangzik, de a gyerekek azonosulni