Konrad Lorenz e sok kiadást megért írása az elmúlt bő fél évszázad alatt talán semmit sem vesztett aktualitásából. Számos etológiai ismeretet ad át rövid idő alatt élvezetes, humoros stílusban. Az osztrák „állatpszichológus” a sztyeppén vonuló ősemberekkel és a nyomukba szegődő aranysakálokkal kezdi kötetét, ahogy a két faj előnyökhöz juttatta egymást a közös lét során. Ír a lupusvérű és aureusvérű kutyák sajátosságairól, a „feküdj” parancsszóról és egyéb nevelési praktikákról, az ebek erkölcsi normáiról; tanácsokat ad azt illetően, hogy milyen szempontok szerint szerezzünk be kedvencet, és szó esik rengeteg egyéb érdekességről is. Eloszlatja például a macskák álnokságáról szóló tévhiteket. Mindezt személyes tapasztalatain keresztül tárja elénk a szerző, hiszen maga is nagy kutyatartó volt.
