„Értékes elismerés, amely iránymutatásként is működik a könyvesboltba ritkábban vetődők számára” – Czingráber Eszter a Libri irodalmi díjakról
A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér. Sorozatunkban alkotókat, művészeket kérdezünk könyvekről, kedvencekről, trendekről, díjakról. Ezúttal Czingráber Eszter, a Budafoki Dohnányi Zenekar kommunikációs vezetője a beszélgetőpartnerünk.
„Jelenleg – mint ahogy általában – több könyvet olvasok párhuzamosan, napszaktól, hangulattól, esti álmosságtól függően – mondja Czingráber Eszter, amikor arról kérdezzük, mit olvas éppen. – Mindig velem van Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című regénye , ami rögtön magával ragad, bárhol is ütöm fel. Verseskötetem mostanában Varró Dániel Mi lett hova? című gyűjteménye. Ha több időm van, Márai a Gyertyák csonkig égnek című regényébe merülök bele ,vagy Grecsó Krisztán Harminc év napsütés című novellagyűjteményébe. De alapvetően Vámos Miklóstól az Apák könyvét, illetve Háy János Házasságon innen és túl című könyvét olvasom alaposan.”
Mindez persze, mondja a kommunikációs vezető, kissé félrevezető, hiszen mostanában sokkal több időt tölt a gyerekeknek szóló irodalom olvasásával, tekintettel gyerekei napi olvasási szükségletére.„Állandó esti társunk Berg Judit és Kertész Erzsi” – mondja Czingráber Eszter, akinek egyébként nagy kedvence Jókai Mór és Rejtő Jenő is, de Szabó Magda regényeiért is rajong.
„Kortársak közül nagyobb rálátásom van a gyerekirodalomra, a fentebb említett írónők írásait tartom a leginkább gyerekek kezébe adhatónak, izgalmasnak, egyedinek. Saját szórakoztatásomra szívesen olvasok még a kortársak közül Bartis Attilát (Nyugalom) és Pfliegel Dórát (Tindertojás).
Czingráber Eszter szerint a magyar irodalom aranykora a Nyugat korszaka volt, mivel akkor és ott olyan sűrűségben éltek és alkottak a legkiválóbb írók, amire sem előtte, sem utána nem volt példa.
A kortárs irodalom szerinte nagyon szerteágazó mind minőség, mind téma, mind nyelvezet tekintetében.
„Ha számomra új szerzőhöz nyúlok, sokszor félrevezet a fülszöveg, szívesebben veszem ki az első találkozásokat könyvtárból. Kicsit szélsőségesnek érzem a mai irodalmat. Vagy nagyon felszabadultnak, vagy nagyon nyomasztónak, vagy nagyon viccesnek. Ez persze nem biztos, hogy baj, de sokszor érzem azt, hogy az adott könyvhöz adott pillanatban nincs igazán kedvem. De szerencsére jóval többször szólal meg bennem egy hang, hogy »Ide azzal a könyvvel!«”
Első saját olvasmányélményeire nem igazán emlékszik, mert ezek összemosódnak édesapja felolvasásaival.
„Pici koromtól kezdve egészen lógó kezű, lógó ruhájú tinikoromig édesapám sokat olvasott nekem, ma is szívesen hallgatom. Így vezetett rá a betűk, a történetek, az olvasás nélkülözhetetlenségére. Ahogy most én is ezt teszem a saját gyerekeimmel.”
A kommunikációs vezető szerint rendkívül fontos, hogy meg tudjunk állni egy-egy pillanatra, visszanézni, örülni annak, ami van, ami született. Ezért tartja különösen fontosnak a Libri irodalmi díjat is:
„Egy évet tekint át, friss, aktuális, szavaz a szakma és a »mezei olvasó« is. Komplex, értékes díj, amely iránymutatásként is működik a könyvesboltba ritkábban vetődők számára.”
Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.
Fotó: Monoki Attila
