Amikor az addig költőként ismert Krusovszky Dénes hét évvel ezelőtt megjelentette első prózakötetét, a kritika szinte egyöntetű lelkesedéssel fogadta. Szenvtelen, dísztelen, de nagyon pontos és gördülékeny szövegeket kapott az olvasó – és jól átgondolt, jól elmesélt történeteket.
A fiúk országa kilenc novellája közül a legtöbb – így vagy úgy – a férfi lélek működésével (is) foglalkozik anélkül, hogy szájbarágósan mondana erről bármit is, mégis, Krusovszky takarékos, ám metszően pontos nyelvezete révén pillanatok alatt belehelyezkedünk a férfi főhősök szemszögébe. Tökéletesen értjük és átérezzük a szülei válását végignéző fiú, a szexualitással fura módon és váratlanul találkozó kamasz vagy a barátnőjét abortuszra kísérő fiatalember érzéseit és helyzetét.
A kezdő novella erős nyitány: a Mielőtt apámat kettéfűrészelték címet viselő darabnak már az első mondata is sokat ígérő (és beváltja a hozzá fűzött ígéretet). „Mielőtt apámat kettéfűrészelték, úgy emlékszem, egészen boldog volt” –
indítja könyvét Krusovszky, hogy aztán sallangmentesen, ám plasztikusan vázolja egy széthulló család tragédiáját. Az apa iszik, emiatt elveszti munkahelyét, az anya egy munkatársánál keres vigaszt, két fiuk pedig részben az otthoni veszekedéseken, illetve a munkahelyén véletlenül rajtakapott anyán keresztül szembesül a helyzettel.
Az apa – nem szokatlan módon spiccesen – utolsó próbálkozásként cirkuszba viszi a gyerekeit, félig-meddig „elrabolva” őket, ám miközben arra vár, hogy egy feketeköpenyes férfi kettéfűrészelje, a nézőtéren ülő gyerekekért megérkezik a nagypapa.
Szinte banális történet, mégis olyan erővel felfestve, hogy bármikor visszagondolva rá jelenetről jelenetre látjuk magunk előtt. Krusovszky Dénes nagyon magabiztosan bánik a nyelvvel, a történet apró fordulataival, mozzanataival pedig tökéletesen átélhetővé teszi az olvasottakat (befogadóként például szinte mi is feszengünk, amikor a cirkuszban a részeg apa jelentkezik, hogy önként vállalkozik a mutatványban való asszisztálásra).
Hasonlóan erős képekkel dolgozik a szerző A tisztáson, A fiúk országa, az Új vadak vagy éppen a Ramszesz szeme című írásokban is. Kedvencet hirdetni nem könnyű, de mind közül talán a kötet címadó novellája emelkedik ki leginkább. Egy házasodás előtt álló fiatalember meglátogatja szüleit, ahol anyja kérésére átnézi az asszony által összekészített régi holmiját. Rátalál egy nadrágra, amiről aztán eszébe jut egy régi szerelme és a lány abortusza, amelyet tehetetlen, mégis résztvevő kamaszként asszisztál végig.
Megint: A fiúk országa című novellában közelebbről nézve nincs semmi különös, egy, ha nem is hétköznapi, de átlagos történetet mesél el, azt viszont nagyon jól. Olvasóként nem lehet nem végiggondolni, átélni, mi játszódhat le a fiú főszereplőben, amikor egy fagyosan hideg téli napon a városi kórházba kíséri barátnőjét; együtt állunk vele sután és félszegen a csempézett folyosón, szerelmünkre várva, együtt szorongunk vele a kórház parkjában a padon, és pont ugyanannyira nem tudjuk, mit kezdjünk egy ilyen helyzettel, mint a főszereplő akkori önmaga.
2014-ben talán még meglepő volt, hogy Krusovszky jól ír prózát (is), ma már egyáltalán nem az. Azóta megkapta többek között a Libri irodalmi közönségdíjat is – 2019-ben, az Akik már nem leszünk sosem című regényért. Legfrissebb műve gyerekeknek szóló verseskötet (Azóta őzike), 2020-ben pedig versgyűjteménnyel jelentkezett Áttetsző viszonyok címen. Elnézve aktivitását bízunk benne, hogy az egyébként remek versek mellett újra megörvendezteti prózával is rajongóit – és azokat is, akik mostanában fedezik fel.
Még több videó és cikk a témában:
„Kell egy fiatal szerzőnek, hogy ingergazdag közeg legyen körülötte”
Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye 2019-ben elnyerte a Libri irodalmi közönségdíjat. A szerzővel Juhász Anna beszélgetett.
