Rendszertani áttekintés az élővilágról, nyomozás kémiai elemek után és kedvenc ételeink története: olyan köteteket mutatunk, amelyek a komoly tudományokat is játékosan és érdekfeszítően tálalják, ezért minden ifjú olvasó ínyére lehetnek.

„Albert Einstein mondta egyszer: nem vagyok különösebben tehetséges, csupán szenvedélyesen kíváncsi” – áll a Varázslatos természet – látványos rendszertani áttekintés az élővilágról című kiadvány előszavában.

A kötet nem kevesebbet ígér, mint hogy kielégíti azoknak a fiataloknak a kíváncsiságát, akik meg akarják ismerni a természetet, az élővilág működését.
Ezt az ígéretet 67 színes, színes rajzokkal illusztrált, rövid, ám tartalmas leírásokat tartalmazó ábrával váltja valóra. Van, amelyik a fantasztikus halakat mutatja be, akad, amelyik a hihetetlen emlősök világát tárja elénk, de szó esik mikroszkopikus élőlényekről, a sivatagi életről, bámulatos rovarokról, a legkülönfélébb fészkekről is. A kötet lapozható találomra is – a fejezetek nem egymásból következnek, minden ábra önálló egység, így bárhol nyitjuk fel, csodálatos világokba csöppenünk. A tájékozódást, a könyvben való haladást  a szerzők színkódokkal segítik, ezek a lapok szélén láthatók: a sárgával jelölt ábrákon élőhelyekről és a környezetről olvashatunk, a narancssárgával jelölt ábrák egy-egy növény- vagy állatfajt mutatnak be, míg a kékkel jelölt ábrákon olyan állati viselkedési mintázatokról esik szó, amelyek segítik az élőlényeket a túlélésért folytatott küzdelemben.


A könyvet alapvetően (kis)iskolás gyerekeknek ajánljuk – bár felnőttek is tanulhatnak belőle. Például a mélytengeri halak hátborzongató világáról (93. oldal). Ezek a különös lények több ezer méterrel az óceán felszíne alatt, a sötétség birodalmában, jeges vízben élnek, és remekül érzik magukat ott, ahol bárki (bármi) más egy percet sem lenne képes túlélni. Megismerkedünk többek közt a pelikánangolnával: a testénél jóval nagyobb szájjal rendelkező állat szélesre tárja lazán csüngő állkapcsát, és így saját magánál nagyobb halakat is be tud kapni. Így falatozik a mélyben – de nem ő a legmélyebben lubickoló pikkelyes lény, hanem a csak nemrég, 8000 méter mélyen, a Mariana-árokban felfedezett mélytengeri skorpióhal.
De nem kell ennyire mélyre merülni, ha a természetet akarjuk megfigyelni: a mikroszkopikus élőlényekről szóló részből kiderül többek között, hogy a legfeljebb 0,4 milliméterre növő szőrtüszőatka általában az emberi szempillák és szemöldökök szőrhagymáiba fészkeli be magát, hogy aztán ott megkapaszkodva, parányi, tűszerű szájszervével a bőr sejtjeiből táplálkozzon. Owen Davey fantasztikus illusztrációinak hála szemet gyönyörködtető könyv is a Varázslatos természet.

Akit a biológiánál jobban lázba hoz a kémia, annak ott a Nyomozás a kémiai elemek után című könyv. Bár a kémia tantárgyról legtöbbünknek alighanem nem az izgalmak jutnak eszünkbe, ez a kiadvány rácáfol előítéleteinkre (illetve tapasztalatainkra).

Az olvasót a könyv elején Sherlock Ohms, az ismert tudományos detektív fogja kézen, invitálva egy különleges kémiai eset megoldásában való részvételre: ez nem más, mint az agyafúrt elemek felkutatása.
Mindjárt a bevezetőben érdekfeszítő tények bukkannak fel: azt például e sorok (jócskán felnőtt) írója sem sejtette, hogy az atomok annyira picik, hogy egy kávéskanálnyi cukorban összesen körülbelül 396 ezer trillió szén-, hidrogén- és oxigénatom lelhető fel. (Ugyanez számmal azok kedvéért, akik úgy jobban szeretik kiolvasni az ilyesmit: 396 000 000 000 000 000 000 000.)
Ezután indulhat a nyomozás, mindjárt a legelső, 13,8 milliárd éve megoldatlan rejtéllyel, az ősrobbanással. A könyv ezután bemutatja a periódusos rendszert, amelyben a „gyanúsítottak”, vagyis a kémiai elemek kapnak helyet. Innentől ezeket veszi végig a szerző, megtörve az elemek sorát egy-egy „atomképregénnyel”. Ezekben olyan kémikus lángelmék sztorijai bukkannak fel, akik kutatásaikkal meghatározták a tudományág fejlődését. Ott van például „Az ókori görög detektívek esete a négy elemmel” című rész: ebből kiderül, hogy az atom fogalmát az ókori görögök használták először. A történetben fontos szerepet játszik Démokritosz, aki rájött, hogy ha valamit egyre kisebb darabokra vágunk, akkor egy idő után nem tudjuk már tovább aprítani. Ezeket a legkisebb egységeket nevezte el atomnak – a görög szó jelentése: oszthatatlan.

Ugye, milyen érdekes?
De a Nyomozás a kémiai elemek után még ennél is sokkal többet tud. Sok elemnél kísérletezésre hívja az olvasót, például szén-dioxid előállítására. Ehhez nem is kell más, mint egy kis szódabikarbóna vagy sütőpor, meg egy kevés citromlé. Hogy utána mi a teendő? A könyv 17. oldalán ott a válasz!
Van egy olyan érzésünk, hogy aki így sem kezd el legalább egy picit érdeklődni a kémia iránt, az tényleg zsigerileg irtózik tőle.

Végül evezzünk könnyedebb vizekre! Kalas Györgyi könyve, a Sandwich grófja és a nápolyi pizza kedvenc ételeink történetét járja körül. Gyerekkönyvről lévén szó, elsősorban a gyerekek körében kedvelt ennivalók szerepelnek a kötetben – a pizzától a sült krumplin át a csokiig, a chipsig és a ketchupig.
Utóbbiról megtudjuk például, hogy paradicsomból, ecetből, cukorból, sóból és fűszerekből áll, és a kínai ké tsiap szavakból alakult ki a mai elnevezése. Maga a ké tsiap titkos recept alapján, halból készült, ám miután eljutott Európába, az itteni emberek idővel minden szószféleséget így neveztek. Volt gombaketchup, kagylóketchup, zellerkecsap, de még szilvaketchup is. Aztán megszületett a paradicsomos változat, és csakhamar olyan népszerű lett, hogy az eredeti kínai elnevezést már csak erre használták az európaiak. A könyv még egyszerű ketchupreceptet is tartalmaz – ebből kiderül, hogy nem is olyan bonyolult megcsinálni!

A paradicsom fontos szerepet játszik a pizzát bemutató fejezetben is. Ebből megtudjuk, hogy pizzát már az ókori rómaiak is ettek, és ugyanúgy kövön sütötték, mint a mai, valódi nápolyi pizzát szokás. Paradicsom ekkor még nem volt rajta – az csak jóval később, Amerika felfedezése után jutott el a földrészünkre. De őseink még akkor sem fogyasztották egy ideig, mert azt hitték, mérgező… Apropó pizza: Kalas Györgyi elárulja azt is, hogy a mi lángosunk az olasz lepény távoli rokona, igaz, nem Olaszországból, hanem a törököktől vettük át. Eredetileg a lángost is kemencében sütötték, később azonban rájöttek, hogy olajban gyorsabb és egyszerűbb a dolog.

A könyv tele van ilyen történetekkel – például arról, ki találta fel a teafiltert, de a világ különböző palacsintafajtáival is megismerkedhetünk. Meg persze a sült krumpli izgalmas történetével. Utóbbi eredetéről, hiába tűnik olyan egyszerű éteknek, ma is heves vita folyik. Számos történész mindenesetre úgy véli, belga halászok találták fel az ínséges téli időszakban, amikor nem volt elég hal: a krumplit hosszúkás alakúra vágták, így hasonlított az apró halak formájához. Akár így volt, akár nem, tény: a belga sült krumpli talán a legfinomabb a világon, arrafelé mennyei szószokkal eszik.
De ha már kitört a nyár, zárjuk a könyv bemutatását a fagylalt történetével! Legalábbis a kezdetekkel: talán meglepő, de az első fagyit az ókorban, Kínában készítették, hóból! Havat kevertek össze gyümölccsel és tejjel. A fagylalt Európában – hol máshol – az ókori Rómában lett népszerű. A római császárok nem sajnálták a pénzt és a fáradságot, hogy a csodálatos csemegéhez egyenesen a svájci hegyekből szerezzék be a jeget. Ma azért már kicsit egyszerűbb a fagyizás – szerencsére!

A Sandwich gróf és a nápolyi pizza izgalmas és igényes gasztrokulturális utazás kicsiknek. Emellett pedig még látványos is: a szöveget Horváth Ildi kedves rajzai teszik teljessé.