A digitális függőségről szóló előző írásunkban olyan könyveket mutattunk be, amelyek felnőtteknek szólnak. Ám legalább annyira, ha nem jobban érinti a kérdés a fiatalabbakat. 

„Egy angol tudományos közlemény azzal a meghökkentő címmel kezdődik: okostelefont vettél a gyerekednek?

Miért nem vettél hozzá mindjárt egy gramm kokaint is?

Az agyfiziológiai vizsgálatok során ugyanis az derült ki, hogy az okostelefon olyan függőséget alakít ki, mint a kokain.”

Ezek a döbbenetes mondatok egy Vekerdy Tamással készített, 2019-es interjúban hangzanak el. A gyerekpszichológus ebben – mint oly sokszor korábban – azt hangsúlyozza: az okostelefonok, a számítógép használatával érdemes várni legalább 14 éves korig, mert ezek az eszközök addig többen ártanak, mint használnak.

Vekerdy gondolatai persze szinte utópisztikusnak hatnak ma, amikor a gyerekek nagy része jóval korábban köt barátságot a digitális világgal. Ha már így van, a felnőttek dolga, hogy vigyázzanak rájuk. Ez megjelenik a gyerek- és ifjúsági irodalomban is – hol jól, hol kevésbé. A téma bonyolult, ügyesen megfogni nehéz.

Íme két könyv, amelynek remekül sikerült.

Marc-Uwe Kling A nap, amikor a nagymama tönkretette az internetet című könyve hatalmas siker volt külföldön: a Spiegel német hetilap kétszer választotta a hónap bestsellerének 2018 szeptemberében és októberében, hónapokon át vezette az Amazon gyerekirodalmi toplistáját, és megnyerte a német könyvkereskedők díját.

A történet úgy indul, hogy a Nagymama, aki az unokáira vigyáz, tönkreteszi az internetet. Nem csak otthon. Az egész világon.

(Max) megnyomta a Küldés gombot a mobilján, de a telefon nem küldött el semmit. Ezért még egyszer megnyomta a Küldést. És még egyszer.
Küldd már el – mondta Max, és megint megnyomta a Küldést. De a telefon semmit sem küldött el.
– Tényleg nem működik az internet – állapította meg csodálkozva.
– Mondom én – mondta a Nagymama.
– Miért nem működik? – kérdezte Tiffany.
– Azt hiszem – felelte szégyenkezve a Nagymama –, mert tönkretettem.
– Az internetet nem lehet tönkretenni – mondta Max.
– Az egész internetet tönkretettem – mondta a Nagymama fejcsóválva. – Véletlenül.
– Egészen biztos, hogy nem tetted tönkre az egész internetet – mondta Max.
De tévedett.
A Nagymama tényleg tönkretette az internetet.
Az egész internetet.
Az egész világon.
Tönkretette.
A Nagymama.
Véletlenül.
Klikk, klikk.”

Internet nélkül nem tudnak dolgozni Max és Tiffany szülei, eltéved a pizzafutár, a Nagypapa nem tud tévét nézni. És ha már így alakul, elkezdenek olyan dolgokat csinálni, amiket az internet mellett sosem csinálnak.

Játszanak. Beszélgetnek. Foglalkoznak egymással.

Meglepő ötleten alapuló, egyszerű történet Marc-Uwe Klingé, és valószínűleg épp ezért működik. Célszerű közösen olvasni a gyerekekkel, talán még ötleteket is nyerhetünk belőle.

Nagyobbaknak szól és komolyabb, veszélyesebb függőséget tárgyal Jelmer Soes holland író Restart című könyve. Főhőse Jonas, a félszeg, „átlagos” fiú, aki nehezen teremt kapcsolatot másokkal. Amikor aztán egyetemistaként új városba kerül, még a korábbinál is elveszettebb. Kapóra jön hát neki otthon maradt barátja, Björn ötlete: hiába vannak távol egymástól, a Steam nevű, online játékokat kínáló alkalmazást így is használhatják.

Aztán elszabadul a pokol. Nem egyszerre, nem túl látványosan, hanem ahogy a függőségeknél szokott: szépen lassan, szinte észrevétlenül.

Jonas a végére szabályos játékfüggő lesz, és minden erejére szüksége van ahhoz, hogy valahogy kikecmeregjen az online rabságból.

Bár a Restart alapvetően szépirodalmi mű, egy jól megírt és pörgős regény, akarva-akaratlanul edukációs feladatot is betölt. Játékfüggőknek és a környezetüknek egyaránt hasznos olvasmány lehet a kiút megtalálásához.

„Ha kinyitom a szemem, 3D-ben látom magam.
Nézem a kezem. Végtelen sok pixelből áll. Reszket. Kéznek látszik, de a kép bármikor
széteshet.
Én vagyok, és mégsem én.
Mesélnem kell neked erről a világról, amit te nem ismersz. Nem tudod, hogy milyen érzés, és
szeretném, ha tudnád. Ez a teljes történet. Nemcsak az általam kiválasztott pillanatok vannak
benne, hanem azok is, amikben behúztam a függönyt. Amikor éjszakánként eljöttem ide, hogy
megvívjak több száz, több ezer csatát.”