• Palóc író, publicista, a magyar regényirodalom meghatározó alakja, a Tót atyafiak (1881), a Beszterce ostroma (1894), A fekete város (1911), és számtalan további, a magyar középnemesség és parasztság életét feldolgozó remekmű szerzője. Szent Péter esernyője (1895) című regénye külföldön is nagy sikert aratott, állítólag Roosevelt amerikai elnök is a kedvenc könyvei között tartotta számon.
  • Törekedett rá, hogy a műveiben megjelenő párbeszédek tükrözzék az élőbeszédet, és szereplőinek nyelvhasználata ne legyen túlszerkesztett, életidegen. Regényeinek nyitott kompozíciója és a különböző társadalmi rétegek élethű bemutatása mellett ez tette a magyar realizmus úttörőjévé.
  • Az írói sikerek sokáig elkerülték. Ifjú feleségével – Mauks Ilonával – Budapestre költözésük után gyakorlatilag nyomorogtak. Mikszáth, hogy megkímélje feleségét a nélkülözéstől, el akart válni tőle. Az asszony először kitartott férje mellett, csak az után egyezett bele a válásba, hogy a szerző azt hazudta neki, hogy egy másik nőt szeret. Hét évvel később, amikor Mikszáth már sikeres író volt, újra összeházasodtak.
  • Még megérte, hogy a 40 éves írói pályafutásának tiszteletére rendezett ünnepségsorozat keretében szülőfaluját átnevezzék Mikszáthfalvára, néhány héttel később, tüdőgyulladásban halt meg.