• Francia író, a lélektani regény műfajának úttörője. Legismertebb műve a Bovaryné (1857), a 19. századi európai irodalom egyik mérföldköve.
  • A Bovaryné először egy párizsi lapban jelent meg folytatásos formában. A főhős – Emma Bovary – a korban szokatlan, erkölcstelen viselkedése miatt Flaubert-t és az újságot is perbe fogta a francia állam cenzori hivatala, de a vádat mindössze egyetlen meghallgatás után ejtették. Flaubert a regény első önálló kiadásában külön oldalt szentelt egy, az ügyvédjéhez szóló köszönőlevélnek.
  • Rengeteget dolgozott, kortársaihoz – főleg Honoré de Balzachoz – képest mégis viszonylag kevés könyve jelent meg. Ennek oka maximalizmusa volt, saját bevallása szerint tökéletes stílusa nem tehetségének, hanem kitartó munkájának volt köszönhető. Előfordult, hogy napi 12 óra munkával is csak egy oldalnyi szöveggel készült el egy hét alatt.
  • Formai kérdésekben nemcsak önmagával volt szigorú: azokat a mondatokat, amiket nyelvtani vagy stiláris szempontból kifogásolhatónak talált az általa olvasott újságokban vagy könyvekben, egy külön jegyzetfüzetbe gyűjtötte.