A kortárs magyar irodalom legsokoldalúbb és legegyedibb stílussal rendelkező alkotójaként tartjuk számon. 1938-ban született Budapesten, gyermekkorától kezdve egészen haláláig ugyanabban a házban élt Budán, a Lánchíd közelében. Gimnáziumi magyartanára Nemes Nagy Ágnes volt, ő bíztatta, hogy a versírást mint szabadidős tevékenységet bátran folytassa, sőt általa ismerte meg személyesen Ottlik Gézát, Mándy Ivánt és Mészöly Miklóst is.

Ritkán adatik meg egy alkotó életében, hogy írói hangját az általa nagyra tartott, irodalmi példaképe méltassa. Takács Zsuzsa pályakezdő költészetéről Pilinszky János mondott elismerő szavakat: „Takács Zsuzsa kétségtelenül egyik legfrissebb és legígéretesebb megtestesítője annak az ’új hullámnak’, mely leváltja nemzedékemet…”

Kanadában született író, költő, irodalomkritikus és feminista aktivista. Gyermekkorának nagy részét az észak-québec-i erdőkben töltötte, ugyanis entomológus (rovartannal foglalkozó) édesapját mindig elkísérte, mikor az tanulmányi utakon járt. Atwood gyermekkorában rengeteget olvasott, a Grimm testvérek mesevilága legalább olyan nagy hatást gyakorolt rá, mint a kanadai állatok élővilágáról szóló ismeretterjesztő művek.

„Mindenekelőtt a kórházbarakkok mögött húzódó réten egy futballpályát építettünk.”  Így kezdi az ukrajnai Zsitomirban született lengyel származású szerző, egyik kegyetlenül őszinte elbeszélését az Auschwitzban eltöltött mindennapokról. Nélküle nagy valószínűséggel nem tudnánk, hogy a rabok ”szabadidejükben” futballozhattak, sőt bizonyos időközönként igénybe vehették a koncentrációs táborban működő bordélyházat is.

Budapesten született, az egyetlen irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írónk. Tizennégy éves korában Auschwitzba deportálták, majd a zeitzi munkatáborba került, végül Buchenwaldban érte a felszabadítás 1945-ben.  A gimnáziumban a ”B”, azaz a zsidó tanulók számára fenntartott osztályba sorolták. Iskolai keretek között, levente-foglalkozások alkalmával a többi osztálytársával együtt a munkaszolgálatra készítették föl.

Költő, irodalmár és nyelvújító, a magyar klasszicizmus kiemelkedő alakja, aki irodalmi és irodalomszervező tevékenységével az egész ország kulturális életére nagy hatást gyakorolt.

Ír drámaíró, költő, esszéista és újságíró, aki legalább olyan híres volt elbűvölő személyiségéről és frappáns megjegyzéseiről, mint irodalmi műveiről. Leghíresebb műve a Dorian Gray arcképe (1890-91) című regény.

Kolozsváron született magyar pszichológus, tanatológus, író. A Magyar Hospice Mozgalom megalapítója és a Magyar Hospice Alapítvány elnöke. Az alapítvány célja, hogy a halálos betegségben szenvedők és családtagjaik emberséges ellátásban és megfelelő lelki támogatásban részesülhessenek.

József Attila-, Kossuth- és Prima Primissima díjas író, költő, műfordító és tanár. Esterházy Péter szavaival: „irodalmunk utolsó nagyasszonya.” Legismertebb regényei a Régimódi történet (1977) és Az ajtó (1987). Könyveit 42 nyelvre fordították le, minden idők egyik legsikeresebb magyar szerzőjeként tartják számon.

Erdélyi magyar író, mesegyűjtő, publicista, „a nagy mesemondó.” Születésnapját 2005 óta a népmese napjaként ünnepeljük.

Tamási János néven született Kossuth-díjas székely író. A két világháború közötti erdélyi irodalom legelismertebb szerzője.

Norvég származású, Walesben született író, a Charlie és a csokigyár (1964), a Fantasztikus Róka úr (1970), A barátságos óriás (1982) és a Matilda (1984) szerzője.

Régi orosz arisztokrata családba született író, pedagógus, filozófus és utazó. Az orosz realizmus és a világirodalom egyik legfontosabb alakja.

Itáliai költő, a prehumanista líra és a reneszánsz kiemelkedő alakja. A róla elnevezett szonettforma évszázadokra meghatározta az európai költészetet.

Francia regényíró, fő műve a 20. századi világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotása, Az eltűnt idő nyomában (1913-27) című hétkötetes regénysorozat, amely több mint 3000 oldalt számlál és 2000 szereplőt vonultat fel.