Az író megírja, a költő versbe szedi a gondolatait, mindazt, amit érzékel a világból. A szerzők nem magukról írnak, fiktív szereplőkről mesélnek fiktív történeteket. És mégis rendszeresen azonosítjuk a szerzőket műveikkel. Hiszen ez az egyetlen támpontunk, és olyan nagy az igény az olvasók részéről, hogy kedvenceikről minél többet megtudjanak. Folyton felmerül a kérdés, hogy amit az adott szerző leír, az vajon róla szól, vagy az általa megalkotott szereplőről? De miért olyan fontos, hogy többet tudjunk meg a nagyra becsült szerzőkről, miért nem elég az, amit a műveikből megismerhetünk, megtudhatunk róluk? Mi ez az olthatatlan kíváncsiság, ami mindig megvolt és meg is lesz a közönségben azok iránt, akik eléjük tárták gondolataikat?

Nincs más magyarázat, mint hogy meg szeretnénk ismerni őket, gondolataikat, érzéseiket, szerelmeiket, családjukat. Jó tudni, hogy Petőfi Sándor és Arany János, a két korszakos zseni, akiknek verseit kívülről fújjuk, ugyanúgy csipkelődtek és veszekedtek, mint bárki más akár a kortársak, akár a ma élők között. Lélegzetelállító ilyen mélyen belelátni Polcz Alaine és Mészöly Miklós évtizedes levelezésébe, amiből kirajzolódik házasságuk minden fájdalma és szépsége. Hiába hagyott ránk Radnóti annyi szép verset, ha fájóan rövid életműve nem elegendő olvasói számára. Ezért is olvassuk olyan szívesen özvegyének naplóját és a most megjelent, fél évszázadot átölelő levelezését.

Marianna Birnbaum és Esterházy Péter több mint 20 évig beszélgettek. Hol személyesen, hol telefonon, és nem csak irodalomról, szavaik nyomán még közelebb kerülhetünk korunk egyik legnagyobb magyar írójához.

Korompay H. János: Petőfi és Arany levelezése

Ez az immár nyolc éve megjelent kötet, amelyben először szerepel összegyűjtve a két költőóriás bensőséges viszonyát gyönyörűen ábrázoló összes fennmaradt levél, idén került ismét az olvasóközönség figyelmének középpontjába, hiszen 2017-ben Arany János születésének 200. évfordulóját ünnepeltük. Az összesen 62 levelet tartalmazó kötet bepillantást enged nemcsak Arany János és Petőfi Sándor rövid, de annál szenvedélyesebb barátságának mindennapi, ügyes-bajos problémákat is érintő részleteibe, de általuk az eddig leginkább csak a történelem- és irodalomkönyvek, valamint életrajzi monográfiák lapjairól ismert ikonok egy csapásra megtelnek élettel. Karakterük élesen különválik, személyes hangvételű szavaikból pontosan megmutatkozik, hogy mi vonzotta őket a másik személyiségében, és az is, hogy mik voltak ritka, de heves összetűzéseik kiváltó okai.

Mészöly Miklós – Polcz Alaine: A bilincs a szabadság legyen – Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezése 1948 – 1997

A 20. századi magyar prózairodalom egyik legeredetibb hangja, az acélkemény mondatokat mérnöki pontossággal építő Mészöly Miklós, és a tanatológia magyarországi meghonosításáért, illetve a Magyar Hospice Mozgalom megalapításáért többszörösen kitüntetett pszichológus és író, Polcz Alaine házassága több mint fél évszázadon át tartott. Ez alatt több mint 700 levelet írtak egymásnak, amelyek olyan szintű és minőségű lenyomatai ennek a nem mindennapi kapcsolatnak, hogy olvasás közben néha már úgy érezzük, az ő érzéseikkel jobban tisztában vagyunk, mint a sajátjainkkal. Mindketten sérülten érkeztek kapcsolatukba, és miközben egymás sebeit próbálták gyógyítani, újabbakat is ejtettek egymáson. Mészöly Miklós folyamatos félrelépéseinek, és az ezeket olykor megrázó elnézéssel, olykor könnyfakasztó csalódottsággal kezelő Polcz Alaine kitartásának mementója a könyv, de sokkal több is ennél. Lakásuk ablakain túl színes képekként villannak fel a szocializmus korszakának mindennapjai, amelyeket sokan már csak fekete-fehér felvételeken láthattunk.

Radnóti Miklós – Bíró-Balogh Tamás: Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I.

Egy hiánypótló kötet, ami Gyarmati Fanni néhány évvel ezelőtt kiadott naplójának méltó társa, szép kiegészítése lehet. A költő életének olyan részleteibe kapunk betekintést, amelyek mindeddig fájóan rejtve maradtak a kíváncsi tekintetek előtt. A gyűjteményt olvasva kirajzolódik a fiatal, mégis éretten gondolkodó költő egyedülálló személyisége. Érdekes élmény szembesülni a Radnóti által használt különböző hangnemek mögött meghúzódó következetes személyiséggel. A távolabbi ismerősöknek, szerkesztőknek küldött levelek távolságtartó, hivatalos hangja és a barátoknak, szerelmeknek szánt őszinte vallomások sorai közül egyaránt átviláglik a korszakos géniusz és az esendő ember. Megismerjük romantikus kapcsolatainak mozgatórugóit és megtört tengelyeit, megtapasztaljuk a ’30-as években egyre növekvő antiszemitizmus térnyerését, és Radnóti Miklós tartását és erejét, amivel ezeket az embert próbáló nehézségeket viselte.

D. Marianna Birnbaum – Esterházy Péter: Esterházy-kalauz – bővített kiadás

2016 nyarán hagyott itt minket a magyar posztmodern emblematikus alakja, hazánk irodalmának bárhol idézhető nagykövete. Az először huszonhat évvel ezelőtt megjelent Esterházy-kalauz egy irodalomközpontú beszélgetés félkész végeredménye volt. Félkész, mert Esterházyban akkor még volt negyedszázadnyi alkotóvágy, hátravolt még a Hahn-Hahn grófnő pillantása, az Egy nő, a Harmonia cælestis, a Javított kiadás, az Utazás a tizenhatos mélyére, az Esti, és a betegségével mosolyogva harcoló író Hasnyálmirigynaplója. Marianna Birnbaum és Esterházy Péter személyes találkozóinak és levelezésének mementója a kötet, amelyben az író feltárja műhelyének ajtaját – nem életrajz, hanem tárlatvezetés az alkotó elme külső szemlélő számára néha labirintusnak tűnő folyosóin. A kötet nemrég megjelent, bővített kiadása felkarolja az elmúlt huszonöt év Esterházy-termését is, de még így is félkész marad. Mert Esterházyt soha nem lehet kiolvasni. Bármennyiszer is vesszük kézbe a könyveit, mindig egy, a végtelenbe vezető kapu nyílik meg előttünk.