Az Ida regénye díszkiadása mellett vásárlóink most szert tehetnek egy egyedi tervezésű, könyvkötésű naplóra is, amibe megírhatják saját történetüket. Legyen a végeredmény önéletrajz, kitalált történet, versgyűjtemény vagy bármilyen más műfaj, bízunk benne, hogy egyedülálló kiadványunk segítségével sokan megtalálják majd a módját, hogy gondolataik utat találjanak a papírra.
Libri: Hogyan kezd egy új könyv megírásába? Jön egy ihlet, és abból bontakozik ki a történet?
Fábián Janka: Valahogy úgy, bár ez azért nem ilyen egyszerű. Azt szoktam mondani, hogy nem elég, ha „homlokon csókol a múzsa”, aztán csak leülök a gép elé, és írok-írok. Sajnos ez nem így működik, sokkal több munka van mögötte. Az ihletre, az inspirációra, az ötletekre szükség van, és ezekről nem is mindig lehet pontosan tudni, honnan jönnek. De ez csak a legelső lépés – sőt, nem is biztos, hogy minden ötletből regény lesz, vagy nem biztos, hogy rögtön lesz belőle valami. Tovább kell gondolni, kidolgozni, „beleszeretni”, és látni, hogy nagyjából honnan hová tud majd eljutni a történet. Mindezt még azelőtt, hogy egyáltalán az érdemi munka elkezdődne.
Libri: Sok író mondja, hogy a könyvírás hatalmas fegyelmezettséget kívánó tevékenység, amihez le kell ülni, és akkor is próbálkozni, amikor esetleg kevésbé megy a dolog. Ön hogyan dolgozik?
Fábián Janka: Így van! Tudom, hogy közhely, de nagyon igaz, hogy a határidő a legjobb múzsa. Én eléggé fegyelmezetlen vagyok, általában nincs napirendem, de az írásnál bizony elengedhetetlen egy többé-kevésbé szigorú napi rutin kialakítása. Persze, ha nagyon nem megy, nem erőltetem mindenáron az írást, mert abból semmi jó nem szokott kisülni. Egyetlen fő szabályom van: mindenképpen foglalkozzak a készülő könyvvel, akkor is, ha aznap valami okból nem jutok el az írásig. Lehet, hogy olvasok hozzá, jegyzetelek, átnézem az előző nap írottakat, de az is lehet, hogy csak elmegyek sétálni, és gondolkodom a cselekményen, a szereplőkön. A könyv azonban nem írja meg magát, és a jó tündérek sem fognak kisegíteni, előbb-utóbb le kell ülni, és folytatni a gépelést.
Libri: Ha elakad egy történettel, hogyan lép tovább?
Fábián Janka: Erre több módszerem is van. Az biztos, hogy ilyenkor pár napra abba kell hagyni az írást, és újra alaposan végiggondolni, hová szeretnék eljutni a történettel. Az is kérdés, hogy velem van-e a baj, vagy a sztori akadt el valamiért, mivel mindkét esetben más és más hozzáállás szükséges. Ha velem történet valami, akkor magammal kell foglalkoznom egy kicsit, olvasni valamit, aminek semmi köze a készülő regényhez, elutazni, kikapcsolódni. Ezután általában újult erővel tudok ismét leülni az íróasztalhoz. Ha a történet maga akadt el, az nagyobb baj, de szerencsére ritkábban fordul elő. Ilyenkor neki kell veselkedni, átnézni amit addig írtam, és könyörtelenül kitörölni, átírni mindent, ami miatt nem tudok tovább haladni. Ez nem egyszerű feladat, de legtöbbször meg szokta oldani a problémát.
Libri: Hogyan definiálná a „szórakoztató irodalom” műfaját? Másképp kell írni, mint a szépirodalmi művek esetében?
Fábián Janka: Szerintem végső soron minden irodalmi mű, sőt talán minden művészeti alkotás elsődleges feladata a szórakoztatás, a szó nemes értelmében. Hiszen mind közönségnek készül, és valamilyen formában arra törekszik, hogy kikapcsolja az embert, felemelje, gazdagítsa a lelkét, kiszakítsa őt a hétköznapokból. Ha nem üres, öncélú szórakoztatásról van szó, akkor szerintem ezt akármilyen formában teheti, az mindenképpen szép és tiszteletre méltó tevékenység. Tehát, ha úgy vesszük, nem csak a szépirodalom, a klasszikus zene, vagy egy festmény tudja ezt a célt elérni, hanem akár az igényes popzene, a jól megírt szórakoztató irodalom, vagy egy ötletes plakát is. Különben is, hol húzzuk meg a határokat? Mozart a maga idejében popzenének számított, és mondjuk a történelmi regény az vajon a szépirodalmi, vagy a szórakoztató kategóriába tartozik? Mindenesetre, én nem szoktam megsértődni, ha szórakoztató irodalomnak titulálják a könyveimet – ebben az elnevezésben az is benne van, hogy az olvasók élvezik a történeteimet, és hát egy író nem is kívánhatna ennél többet.
Libri: Írás közben lebeg-e a szeme előtt tipikus olvasó?
Fábián Janka: Soha! Ha arra gondolnék, kik fogják ezt olvasni, és mit fognak róla gondolni, az teljesen lebénítana. Csakis a történetre koncentrálok. Miután kijön a könyv a nyomdából, onnantól lesz az olvasóké, de ettől kezdve én igyekszem is elengedni, és már a következő regényre koncentrálok.
Libri: Ki a kedvenc magyar és/vagy külföldi szerzője?
Fábián Janka: A magyarok közül Gárdonyi Gézát és Szabó Magdát említeném – nekik nagy szerepük volt abban, hogy író lett belőlem. A külföldiek közül pedig többek között Ken Follett és Philippa Gregory voltak a „mestereim” abban, hogyan is néz ki egy kortárs történelmi regény.
