A 17. századi Németalföld aranykora, a Vermeer képeiről ismert világ Mörk Leonóra író-újságíró legújabb regényének, a Törött tulipánoknak a helyszíne. Itt nincsenek idősíkok; ahogy azt a szerző korábbi könyveiben megszokhattuk, egyetlen időszakot ölel fel a könyv.
„Egy történet annyiféle alakban él, ahányan elmesélik, gondolta Leentje, és az igazság valahol a sok változat között bújik meg.” A regény főhősnője Leentje, aki bátyja, a festőművész Jan hirtelen eltűnése után nyomoz. A rejtély kulcsa egy festmény, mely egy cinóbervörös, japán selyemruhát viselő nőt ábrázol. Miközben Leentje próbálja megtalálni testvérét, a gyermekkori szerelme iránti érzéseivel is meg kell küzdenie, sőt egy nem várt találkozás is felforgatja életét.
Cinóbervörös és damasztkék, rézrozsda zöld, korallpiros és hattyúfehér, jégmadár kék és rezedazöld, sziénabarna és ködszürke – Vermeer palettájának színeit idézik az egyes fejezetek, amik épp annyira érzékletesek, mint a flamand festő csendéletei és tájképei, amelyek mintha megelevenednének a lapokon. Madárcsicsergéstől hangos barokk kertek, titokzatos virágoktól pompázó labirintusok, szélfútta dűnék között bolyong Leentjével együtt az olvasó, akinek utazása elmélyülésre, elcsendesedésre késztet. Mörk Leonóra, mint mindig, most is finom érzékenységgel ír női hőséről, sorsán keresztül pedig a flamand táj hideg, törékeny szépségét is olvasója elé tárja.
„Azt mondják, hogy szeretetből nem egyetlen adag méretett ki nekünk, amit ha egyvalakinek odaadunk, másnak már nem marad. Hogy egyedül a szeretet az, amiből minél többet adunk, annál többet kapunk vissza.”
A Törött tulipánok bár a múltban játszódik, de univerzális, a ma emberét is foglalkoztató témákat feszeget, szól női sorsról, a szeretet megéléséről, bátorságról, szabadságról és függetlenségről, az egyén felelősségről, de olyan tabutémáról is, mint az újszülött gyermek elvesztése.
Valóság és fikció keveredik Mörk Leonóra művében. Leentje kitalált alakja mellett megelevenednek a korszak meghatározó figurái, mint Christiaan Huygens matematikus-fizikus, illetve édesapja, Constantijn Huygens költő-zeneszerző, Agneta Block botanikus, aki elsőként termesztett ananászt Hollandiában, John Rose, II. Károly angol király kertésze, valamint Frederik Ruysch természettudós és udvari törvényszéki orvos, akinek rémisztő magzatmúzeumába is elkalauzol az író.
„Leentje a nap felé fordította az arcát, hagyta, hogy a fény átmelegítse az egész testét. Miért hitte eddig, hogy neki kell megoldania mások problémáját? (…) Az élete újra az övé, azt kezd vele, amit akar. (…) Addig viszont senki másért nem felelős, kizárólag saját magáért. Szabad.”
A Törött tulipánok tipikus fejlődésregény, amit már költői címe is jelez. A tulipán itt több, mint egy virág, amit mindenki a hollandokkal azonosít.
A virág cirmos mintázatáért, az alapszínétől eltérő csíkozásért egy több mint négyszáz éve ismert vírusfertőzés felel, Rembrandt képeinek visszatérő motívuma ez a virág, amit emiatt is nevezték sokáig Rembrandt-tulipánnak. A regény is hasonlóan törött életekről mesél, de megmutatja, hogy mindig az egyénen múlik, esélyt ad-e magának a változásra.
Kiemelt kép forrása: Pinterest
