Ady mögött „csak” a második hely jutott neki, de Babits Mihály a Nyugat nemzedékének kiemelkedő költője. Versei mellett jelentős regényekkel, esszékkel, műfordításokkal is gazdagította irodalmunkat.

Babits Mihály gyerekkorától az irodalom megszállottja volt. Az egyetemen először franciát, majd magyart és latint is tanult, első verseit pedig A Holnap című antológiában publikálta, viszonylag későn, 26 évesen. Ebben az évben tett nagyobb utazást Olaszországba is, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy eldöntötte, lefordítja Dante eposzát, az Isteni színjátékot. Ezért egyébként élete végén díjban részesült, amit nagybetegen, nem sokkal a halála előtt Itáliában vehetett át.

Hamar megismerte őt az irodalmi élet, Babits ugyanis a bemutatkozás után ontotta magából a verseket. Az indulásban egyetemi barátai, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső is segítették, ők mutatták be a zárkózott életet élő Babitsot Osvát Ernőnek, aki felvette a költőt folyóirata munkatársai közé. Így jelent meg később a Nyugatban Babits életművének nagy része, három regénye, novellái, színjátékai, több mint száz cikke és kétszáz verse, valamint számos fordítása.

Első kötete, a Levelek Irisz koszorújából megjelenése után egy évvel jelentkezett első regényével, A gólyakalifával. Bár Sigmund Freud nevét ekkor még nem említi, a történetben sokan érezni vélik a pszichoanalízis hatását, amit Babits kortársaihoz hasonlóan jól ismert. Könyvében a lélek szövevényes útvesztőit vizsgálja, fontos lélektani és erkölcsi kérdéseket vet fel, boncolgatja az álom és valóság összefüggéseit, majd egymásba szövi azokat, megmutatva az egy testben élő és szenvedő kettős én problematikáját.

A 25 éves Nyugat folyóirat szerzői a jubileumi est szünetében a Zeneakadémia művész-szobájában.
A 25 éves Nyugat folyóirat szerzői a jubileumi est szünetében a Zeneakadémia művész-szobájában / Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum, digitális archívum

Babits zárkózott, magába forduló természete írói-költői világában is megmutatkozik. Művei nem sorolhatók a könnyed irodalmi alkotások közé, szórakoztató vagy romantikus témák helyett írásai jóval összetettebbek, sokszor reagál a közéletre, politikára.

Az 1927-ben íródott Halálfiai a magyar vidéki élet regénye, amelyben a sorsüldözött életek, a megszokásokba és hagyományba ragadt emberek boldogtalansága a fő téma. Harmadik nagy elbeszélése, az Elza pilóta pedig utópia, egy igencsak kritikus hangú regény a jövőről, de egyben figyelmeztetés és intelem is a háború elkerülhetetlen közeledéséről.

A regények, és a körülbelül ötven műfordítás mellett Babits esszéistaként is jelentőset alkotott. Tanulmányokat írt többek között Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály és Ady Endre munkásságáról, de a világirodalom nagyjairól is. A nagyközönség persze leginkább erőteljes hangú verseit ismeri: a Jónás könyve, a Fortissimo, a Húsvét előtt mind-mind a magyar irodalom nagy hatású költeményei. Vádolták hazafiatlansággal is a Játszottam a kezével című vers kapcsán, ami miatt elvesztette egyetemi tanári állását.

Pedig ez egy szerelmes vers, amit a félszeg költő Révész Ilona mozdulatművész kezeihez írt. Az utolsó sorok azonban kiverték a biztosítékot, ahogyan Babits fogalmazott, „hazafiaknál”: „Csak egyszer lenne még enyém /s kedvemre csókkal önteném / szivesen halnék azután / nagyobb örömmel ontanám / kis ujjáért a csobogó vért, mint száz királyért, lobogóért!” Bár természetesen nem volt véletlen a megfogalmazás, Babits maga sem gondolta, hogy ilyen súlyos lesz a következmény. „Háború volt, és így írtam készakarva, háború elleni célzattal. Nem gondoltam, hogy botrány lesz, csak hogy dühöngeni fognak a hazafiak” – írta a történtekről.

Babits Mihály esztergomi szobájában.
Babits Mihály esztergomi szobájában / Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum, digitális archívum

Babits élete során számtalan elismerésben részesült, hiszen nemcsak a Nyugat főszerkesztője lett, de beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé, és ő volt a főkurátora a nehéz sorsú költők számára létrehozott Baumgarten-alapítványnak is. Sokan a szemére vetették, hogy a nehéz sorsú költőknek szánt ösztöndíjat József Attila miatta nem kapta meg sosem, Babits ugyanis nem szerette a költőt, annak nagyságát csak József Attila halála után ismerte el. Élete vége felé Babits lírájában egyre inkább elharapózott a baljós, nyugtalan, pesszimista hang. Ezt a világszemléletet csak fokozta, amikor a harmincas évek végén kiderült, hogy gégerákja van. 1938-ban megműtötték, ám elveszítette beszédhangját és ezután már csak írásban tudott kommunikálni a körülötte lévőkkel.

Látomásai a háború pusztításáról, a torz ideológiák győzelméről és az emberiség kilátástalanságáról már a harmincas évektől megjelennek költészetében. Féltette a kultúrát, a felhalmozott és megmaradt értékeket.

Ebből a gyötrődésből született meg egyik fő műve, a Jónás könyve, amelyben fennen hangoztatja, mi az írástudók felelőssége: vezetni az embereket, hatást gyakorolni és megmutatni a jót. Az 1939-es Jónás imájában a saját megújulásáért, költészete újjászületéséért könyörög. Ekkor már érezte, tudta, hogy közelít a halál, s egyetlen célja maradt, prófétaként megosztani az isteni sugallatokat az emberekkel. Erről a vállalt szerepről szól Mint különös hírmondó című egymondatos belső monológja is.

1941-ben került a hegyvidéki Siesta Szanatóriumba, és ott is halt meg augusztus 4-én. Sírja a Fiumei úti sírkertben található. Halála után Illyés Gyula szerkesztésében Babits-emlékkönyvet adtak ki, Radnóti pedig megírta a Csak csont és bőr és fájdalom című versét.


Még több cikk a témában

Lélektani dráma és detektívtörténet egyben – A gólyakalifa

A Nyugat főszerkesztőjeként és költőfejedelemként kora megkerülhetetlen alakja volt, de szerelmi kalandjainak hála adott témát a bulvárnak is. Babits Mihály elfojtásokkal teli, szenvedélyes élete.

„Üljünk csak be. Nem szeretek gyalog járni” – Krúdy Gyula kalandos élete

A Libri 2019-ben indította el könyvsorozatát, amely klasszikus szerzők műveit tartalmazza díszkiadásban. Az idén két szerző kötete kapott díszkötést: Babits Mihály Gólyakalifája és Krúdy Gyula Szindbád-történetei.

Nem rajongott a hangos társaságért

A Nyugat főszerkesztőjeként és költőfejedelemként kora megkerülhetetlen alakja volt, de szerelmi kalandjainak hála adott témát a bulvárnak is. Babits Mihály elfojtásokkal teli, szenvedélyes élete.

Álom, bor és mámor

A Libri 2019-ben indította el könyvsorozatát, amely klasszikus szerzők műveit tartalmazza díszkiadásban. Az idén két szerző kötete kapott díszkötést: Babits Mihály Gólyakalifája és Krúdy Gyula Szindbád-történetei.

„Legtöbbet persze a nők álmodják” – Szindbád, az álmok hajósa

Krúdy Szindbádja nagy természetű, mélabúra hajlamos, nő- és életimádó bölcs, akiben nem nehéz felfedezni a szerző alteregóját.