Meddig megyünk el saját boldogulásunk érdekében? Hogyan változik a moralitás egy éles helyzetben? Többek között erről is szól Dürrenmatt legismertebb drámája.
A svájci Friedrich Dürrenmattot a második világháború utáni korszak egyik legnagyobb drámaírójaként szokták emlegetni. Legismertebb műve, Az öreg hölgy látogatása egy csendes, sivár közép-európai kisvárosban, Güllenben játszódik, ahová titokzatos látogató érkezik. A dúsgazdag idős hölgy, Claire fiatalkori szeretőjén akar bosszút állni, amiért az ötven évvel azelőtt elhagyta őt. Bizarr egyezséget ajánl a városnak: szolgáltassák ki neki a férfit, öljék meg, és cserébe felvirágoztatja a közösséget.
Ez persze hatalmas erkölcsi dilemmát okoz a polgároknak, akik annak idején éppen az erkölcsre hivatkozva ítéltek a várandós anya ellen. Közönyük és részvétlenségük bordélyházba juttatta Claire-t, ám végül egy milliárdos feleségeként nagy vagyon örököse lett. Az öreg hölgynek nincs más dolga, mint várni, hogyan dönt a város.
„A világ ringyót csinált belőlem, most én csinálok bordélyházat a világból” – hangzik az asszony kemény ítélete.
A büntetés egy részét amúgy már jóval korábban kiszabta: a bírót, aki elítélte, megvásárolta és szolgálójává tette, csakúgy mint a két ellene valló hamis tanút, akiket bosszúból meg is csonkíttatott. A gülleniek végül választanak a gazdagság és lelkiismeretük között. Az első felháborodás után egyetlen nap elegendő ahhoz, hogy tervezgetni kezdjenek, mire költik a hatalmas vagyont. Vásárolni kezdenek, persze egyelőre hitelre, ráadásul éppen az egykori bűnös fiatalember, Ill szatócsboltjában.
Ill is elmúlt már hetven, hajdan egy érdekházasság miatt hagyta el szerelmét, boltja is abból a vagyonból van, amiért annak idején hűtlen lett Claire-hez. A hitelbe vásárlók tömege szembesíti azzal, hogy a város polgárai már döntöttek, és már költik azt a milliárdot, amit az ő halála árán kaphatnak meg. Az öregember elfogadja az ítéletet, a dráma végkifejlete furcsa igazságszolgáltatás, hiszen a személyes bűnhődés mellett megjelenik a közösség bűne, felelőssége is.
A Vígszínház egyik októberi premierje Dürrenmatt drámája, Hegyi Barbarával és Hegedűs D. Gézával a főszerepben. „A mű központi kérdése, hogy mire lennénk hajlandóak a saját és családunk jóléte érdekében. Kiirtani egy erdőt? Megmérgezni egy folyót? Elárulni egy barátot? Esetleg tétlenül nézni egy ember pusztulását vagy akár meg is ölni? – sorolja a kérdéseket az előadás rendezője, Rudolf Péter. – Dürrenmatt egy elképzelt közép-európai kisvárost ábrázol, amit nyilvánvalóan a szülővárosáról, a hajdani Konolfingenről mintázott. A mi előadásbeli városunk minden nosztalgikus festőiséget nélkülöző absztrakció. Különböző korszakokból származó ócska bútorok piramisa, amely egy lepusztult kultúrház, vagy közösségi tér poros berendezési tárgyaiból épül fel. Ez az atmoszféra is segíti a nézőt, hogy átélje a helyzetet.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy éles szituációkban helyes morális döntéseket hozunk. De valóban mindig ezt tesszük? Mint minden jó darabban, ebben is szinte minden szereplőnek megvan a maga igazsága és persze a maga bűne is.
Igyekszünk sok humorral és a lehető legnagyobb emberséggel ábrázolni a figurákat, és nem ítélkezni. Ám ahogy a szerző mondja: »Gonosz egy darab, nem tagadom, de korunk bizonyítja, hogy jogosan«.”
Nyitókép forrása: Vígszínház, Gordon Eszter
