Az irodalmi Nobel-díjat idén a francia Annie Ernaux-nak ítélték oda „azért a bátorságért és éleslátásért, amellyel a személyes emlékezet gyökereit, kollektív korlátait, ellentmondásait írja le” – számolt be róla a Guardian.

Annie Ernaux a kortárs francia irodalom egyik meghatározó alakja, már tavaly is az egyik legesélyesebb volt a fogadási listákon. Mivel a Nobel-díj jelöltjeit ötven évre titkosítják, ezért a díjátadó előtti hetekben évről-évre elindul a találgatás, ki kaphatja a rangos irodalmi díjat. Ahogy arról korábban beszámoltunk, idén Pierre Michon, Michel Houellebecq és Salman Rushdie mellett két magyar név is megjelent a reménybeli Nobel-díj várományosai között: Krasznahorkai László és Nádas Péter. Ezen a fogadási listán Annie Ernaux 20:1-hez eséllyel szerepelt.

Annie Ernaux a 16. francia író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott, utoljára Patrick Modiano francia szerző részesült ebben az elismerésben 2014-ben.

Anders Olsson, a Nobel-bizottság egyik elnöke azt nyilatkozta, az idén 82 éves írónő műveiben „különböző nézőpontokból és következetesen vizsgálja az élet nagy kérdéseit, bemutatja, milyen egyenlőtlenségek jellemzik a társadalmat, legyen szó nemekről, nyelvről vagy társadalmi rétegekről.”

A képen Annie Ernaux Évek című könyve.
Forrás: Magvető, Facebook

Olsson jellemzése szerint az írónő őszintén hisz az írás felszabadító erejében:

„Munkája megalkuvást nem ismerő, közérthető és letisztult nyelvezetű. Hatalmas bátorsággal és éleslátással tárja fel a különböző társadalmi rétegek gyötrelmeit, írja le a szégyent, a megaláztatást, a féltékenységet vagy az arra való képtelenséget, hogy szembesüljünk magunkkal: kik is vagyunk valójában – mindeközben pedig valami csodálatraméltó és maradandó dolgot hoz létre.”

Annie Ernaux 1940 szeptember 1-jén született egyszerű munkáscsalád gyermekeként. A rouen-i, majd a bordeaux-i egyetemeken tanult pedagógusnak; 1971-ben modern irodalomból szerzett diplomát. Hazájában az egyik legjelentősebb kortárs írónak tartják, világszerte egyre népszerűbbek az önéletrajzi ihletésű könyvei. Proust, Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir nagy hatással voltak az életművére. Művei nem fikciós regények, sokkal inkább önéletrajzok – számára az irodalom elsősorban önvallomás.

A francia írónő eddig 23 könyvet jelentetett meg, magyarul két regénye és két kisregénye olvasható: az Évek, Az árulás, az Egy asszony és a Lánytörténet.

Műveiben történelmi és egyéni élményeket ötvöz. Nem „érzelmeskedik”, stílusa inkább analitikus, önelemző, tárgyilagos. Regényeiben őszintén beszél a szülei társadalmi felemelkedéséről, kamaszkoráról, házasságáról, édesapjával való viszonyáról és a felnőtté válásról (Árulás), szenvedélyes viszonyáról egy házas férfival (Se perdre), és az olyan súlyos traumákról is, mint az abortusz (L’événement) – ami a 60-as évek Franciaországában illegális volt – vagy az édesanyja halála (Egy asszony).

A francia kritikusok Évek című, 2008-as történelmi emlékiratát tartják Ernaux mesterművének. Az írónő legsikeresebbnek tartott műve a múlt évszázad második felének Franciaországát eleveníti fel. Az 1940-es évektől a 2000-es évekig gyűjti össze az élete során felhalmozott meghatározó emlékeket, gondolatokat. Afféle kollektív, személytelen önéletrajz, amelyben az egyéni tapasztalatok mélyen a társadalmi tapasztalatokba ágyazódnak, s amelyet egy egész generáció magáénak érezhet.

Ernaux több interjúban is kifejtette, hogy ő soha nem fikciót ír, hanem az önéletírás, a szociológia és a történelem találkozási pontjai érdeklik, ebbe az életműbe illeszkedik a Lánytörténet című regénye is.

A cselekmény az 50-es évek Franciaországában játszódik egy diáktáborban: egy tizenhét éves lányról, Annie-ről szól, aki először tölt el egy éjszakát egy fiúval. Emlékekből, korabeli fotókból, levelekből és dalszövegekből egy letűnt világ kel életre: Franciaország történetének az az időszaka, amikor a szüzesség elvesztése, a kamaszkor érzelmi viharai és az étkezési zavarok még egészen más megítélés alá estek, mint ma.

A képen Annie Ernaux Lánytörténet című könyve.
Forrás: tizkicsikonyv, Instagram

Annie Ernaux magyarul eddig meg nem jelent Getting Lost (Se perdre) című műve lebilincselő, szexuálisan őszinte tanulmány egy nőről, aki a szerelem és a vágy zűrzavarában próbál túlélni. A napló formában megírt regény a szerzőnő egy másfél éven át tartó titkos, szenvedélyes szerelmi viszonyának történetét írja le, melyet egy nála fiatalabb, házas férfival, egy orosz diplomatával folytatott. Ankita Chakraborty, a The Guardian kritikusa így nyilatkozik a regényről:

“Ernaux szexről szóló írásait az különbözteti meg a korabeli szerzők hasonló tematikájú műveitől, hogy teljesen hiányzik belőlük a szégyenérzet. A vágy nála még több vágyat szül, ami soha nem kelti fel az olvasóban a megaláztatottság érzését, még akkor sem, ha olyan súlyos traumáról van szó, mint az abortusz. Amikor Annie Ernaux regényét olvasod, fel sem merül benned, hogy a szexuális vágyhoz bármiféle szégyenérzet társulhat.”

Alfred Nobel végrendelete alapján az irodalmi Nobel-díjat annak a szerzőnek ítélik oda, “aki az irodalomhoz a legkiemelkedőbb, idealisztikus beállítottságú alkotással járul hozzá”. A díjat a Svéd Akadémia ítéli oda és jelentős pénzjutalommal, 10 millió svéd koronával (390 millió forinttal) jár.

2021-ben a díjat Abdulrazaq Gurnah kapta “a gyarmatosítás hatásainak és a menekültek sorsának bemutatásáért”. Magyar szerző egy alkalommal részesült az elismerésben: 2002-ben Kertész Imre nyerte el az irodalmi Nobel-díjat az indoklás szerint “a történelem barbár önkényének kiszolgáltatott törékeny ember tapasztalatait felmutató munkásságáért”. Az 1929-ben született szerző neve összeforrt első, Sorstalanság című regényével, amely auschwitzi megpróbáltatásait dolgozza fel.

Kiemelt kép forrás: CNN, cnn.com

Még több cikk a témában: