A szerelem nevében elkövetett gyilkosság, hazugságokra épülő gyerekkor és a 90-es évek japán joggyakorlata egy dokumentarista jellegű, mégis megindító családregényben. Stephanie Scott debütáló könyve, az Ami maradt belőlem igaz történet alapján íródott, és évtizedes kutatómunka eredménye. A történetben párhuzamosan ismerjük meg a bizonytalan jelen és a megváltoztathatatlan múlt eseményeit, miközben bepillantást nyerhetünk a japán kultúra különleges társadalmi és olykor nagyon is személyes viszonyaiba.
„A nagyapám, Szarasima Josi nevelt fel. Meguróban laktunk, egy fehérre meszelt házban. Esténként olvasott nekem. Minden történetet megosztott velem – kivéve a sajátomat.” – olvashatjuk az egyik szálon a fiatal ügyvéd, Szumiko visszaemlékezését. A lány édesanyja, Rina titokzatos sorsát kutatja, s mindent megtesz azért, hogy kiderüljön, hogyan halt meg.
Mindeközben az olvasó visszarepül a múltba, egészen pontosan 1994-be, és megtudja, mi történt: Rina férje el akar válni feleségétől, és az ehhez szükséges jogalap megteremtéséhez egy hivatásos házasságromboló, vagyis vakareszaszeja segítségét veszi igénybe. A megállapodás szerint a férfinak, Kaitarónak el kell csábítania Rinát, és fényképes bizonyítékokat kell szolgáltatnia a viszonyról.
Rina és Kaitaro története nem úgy alakul, ahogyan azt a nő férje és későbbi szeretője eltervezték. A feleség és a házasságromboló hamar egymásba szeretnek, Rina azonban ellenáll szeretője kérésének, nem képes elhagyni a családját. Egy újabb idő- és térbeli ugrás után megtudjuk, hogy Kaitaro tehetetlenségében megöli Rinát, bár a valódi indítékra nem derül fény, sejtelmes célzások és homályos utalások maradnak csupán. A gyilkossági ügy végül büntető bíróság elé kerül.
Scott regényéből nem csupán egy végzetes szerelmi kálváriát, egy gyilkosságot követő nyomozást és egy hazugságokra épített családi történetet ismerhetünk meg.
A főszereplők, Rina és lánya, Szumiko karakterein keresztül betekintést nyerhetünk a japán patriarchális társadalmi berendezkedés szabályaiba, és elénk tárulnak erőteljesen egymásra ható női sorsok.
Rina a fásult feleség és családanya, akinek szeméből eltűnt a korábbi csillogás. Az egykor igen tehetséges fotós mindent feláldozott a házasság és a család oltárán. Szumikót a nagyapja neveli. A lányt pályakezdő ügyvédként ismerjük meg, aki azt kutatja, mi maradt számára édesanyjából annak rejtélyes halála után. A két nő óriási törést szenvedett élete száraz tényekkel és heves érzelmekkel átitatott fejezetek váltakozásából bontakozik ki.
A regény légköre csendes, szinte fenyegető. Olvasás közben könnyen a saját testünkben érezhetjük a kötött társadalmi szabályok és a mindent elsöprő személyes vágyak közötti torokszorító feszültséget. Ebben a feszültségben egy nőnek nincs hangja, ám hallgatása végzetes következményekkel is járhat. Pontosan úgy, ahogyan ez a Szarasima családban is történt.
A regény az egyes karakterek sajátos nézőpontján keresztül, a térbeli és időbeli ugrások eszközét felhasználva meséli el a történetet. Életszerűen mutatja be a szigorú japán jogrendszert és kultúrát, egy házasság árnyékában kialakuló szeretői viszonyt és vakareszaszeja-iparágat.
Az Ami maradt belőlem lebilincselő olvasmány, amelyben a logikusan felépített cselekmény női sorsokkal, bűntudattal, gyásszal és szerelemmel keveredik, miközben a legfontosabb cél az igazság felderítése és az, hogy egy ártatlan fiatal lány végre megtalálja mindazt, ami halott édesanyja után maradt neki.
