Szépirodalom kategóriában nyerte el a hazai irodalmi élet egyik legrangosabb elismerését.
A Szépírók Társasága 2001-ben alapította díját, amelyet a szervezet tagjaiból álló szakmai zsűri az előző év legkiemelkedőbb próza-, vers- és esszékötetéért ítélt oda. 2013 után öt évig nem osztották ki az elismerést, ám 2018 óta – magántámogatóknak köszönhetően – újra válogatnak a legjobbak közül.
Az idei díjat szépirodalom kategóriában Cserna-Szabó András kapta (az íróval nemrég közöltünk interjút). Rajta kívül Hetényi Zsuzsa munkásságát honorálták (irodalomkritika-kategóriában), míg Szendi Nóra a Junior Szépíró-díjat, Rácz Péter pedig a kiemelkedő irodalomszervezési munkáért járó Kéri Piroska-díjat kapta meg.
Cserna-Szabó Andrást a díj alkalmából Király Levente laudálta.
„A magyar irodalom különböző asztaloknál ül, Cserna-Szabó meg egyedül álldogál a pultnál, szakállát vakarja, és azt morogja: sosem lesz vége!, aztán nehéz sóhajjal odasétál az olvasók asztalához – írja Király. – Jobb kezét simításra emeli, pezsgőt hoztam, extra dry, de közben a bal ököllel bezúz a gyomorszájba.”
A művészet ugyanis, folytatja Király Levente, a Cserna-Szabó-i felfogásban nem pusztán holdfény és rózsaillat, az élet pedig bokszmeccs, amelyből csak akkor kerülhetünk ki legalább félig győztesen, ha keményen helytállunk benne.
A díjazott talán legfőbb erénye, szűrhető le a laudációból, a hétköznapi, a mélyen emberi ismerete és láttatásának képessége:
Cserna-Szabó nem kíméli sem magát, sem olvasóját, ugyanakkor minden kisszerű és minden mocsok mögött képes meglátni a szépet, a felemelőt.
A szerző művei, írja Király Levente, az elitirodalmi köröknek talán túl nyersek, egyszersmind gyanúsak, hiszen nagyon sokan olvassák őket. Hogy miért? Mert „kényelmetlenül szórakoztatóak, és kellemetlenül rólunk szólnak”.
Aki olvasott már Cserna-Szabót – például a legfrissebb regényt, az Extra Dry-t – mélységesen egyetérthet a jellemzéssel.
