„A nagymamám azt mondta, akinek hosszú a haja, az író” – Lakatos Máté a Libri irodalmi díjakról

A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér.Sorozatunkban alkotókat, művészeket kérdezünk könyvekről, kedvencekről, trendekről, díjakról. Ezúttal Lakatos Máté színművészt, a Kecskeméti Katona József Színház tagját.

Bár korábban nem követte nyomon ezt a díjat, vallja be a színész, idén „szembejött” vele a döntősök listája, ami impozáns, sőt olvasásra ösztönző.

„Ha jól látom, tavaly a közönségdíjra közel 30000 olvasó szavazott, ami számomra soknak tűnik, elviselnék mögötte egy, akár kettő nullát, de a lényeg, hogy az olvasóközönség kézbe vegyen egy-egy könyvet a díjazottak listájából, és el is olvassa. Így a díj megérdemli a fontos jelzőt. Én például az idei döntősök listájából bárkinek a könyvét elolvasnám” – mondja Lakatos Máté, aki a kortárs irodalmat többek közt édesanyja révén követi nyomon.

„Anyukám Grecsó Krisztián könyveit mindig megveszi, én pedig elolvasom, miután kézről kézre ment a családban. Még Dickens, Zola és Balzac meséli nekem a történeteket, ám igyekszem közeledni a kortárs magyar irodalomhoz, tán lassan beérem.”

Lakatos Máté úgy véli, egy hátránya van a színészetnek: nincs idő a saját színházon kívül máshol előadást nézni. „Az idei létező-nemlétező évadban több szerepet is alakíthattam Kerékgyártó István Rükverc című regényadaptációjának felolvasószínházi változatában, amelyet a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban rendezett Kocsis Pál. A történet: megszületik Vidra Zsolt azzal a csomaggal, hogy neki jó élete lesz, majd hatvanéves korában hajléktalanként meghal. És ezt látjuk visszafelé 2013-tól 1953-ig, haláltól a születésig. Nem akarok belebonyolódni, hogy miért szép számomra ez a történet, ott a fenti spoilerezésem, legyen az a sorvezető.”

Ami a hazai irodalom helyzetét illeti, nincs igazi rálátása, mondja Lakatos Máté. „Nem követek egy-egy írót úgy, mint breaktáncost, vagy gördeszkást az Instán, oké, követem Bret Easton Ellist, de ő nem magyar. A nagymamám azt mondta, akinek hosszú a haja, az író. Talán ma már nem ad akkora rocksztáréletet ez az irodalomcucc, mint a Nyugat idején. Viszont jelen van, itt van, találkozhatom vele lépten-nyomon. Pezseg. Életben van. Létezik.”

És hogy miket szeret olvasni mostanában? „Nem hinném, hogy egyedi lenne, de úgy olvasok, olyan kíváncsisággal, mint ahogy a sorozatokat fogyasztjuk manapság. Legalábbis bízom benne, hogy nem egyedi ez manapság. Így kéne nézni színházat is: wow, vajon mi lesz a történet, mit fognak nekem mesélni. És így kéne olvasni is, ha nem túl nagyképű ez a kijelentés.” Mi jelent meg a sorozatokban? Hát a magánélet, a piszkos, csodálatos, sírással, nevetéssel teli magánélet – teszi hozzá.

„Ott tartunk, hogy egy bűnügyi sorozatban sokkal izgalmasabb a főhős alkoholproblémája, frusztrációi, függőségei, szétzilált családi élete, mint maga a nyomozás. Szóval, hús-vér embereket látunk. Ott van például Charles Dickens, aki filmeseket megszégyenítő módon, két mondatban jellemez figurákat, mellékszereplőket, felbukkanó alakokat, akik mind-mind több évadnyi néznivalót érdemelnének. Plusz eszembe jut róluk Bocfölde vagy Tiszaszentmárton lakossága, akiket gyerek- és kamaszkoromban kerülgettem. Pedig nem csináltam mást, csak olvastam, mégis millió élményem lett. Balzacnál és Zolánál pedig olvashatok a korabeli Tinder-randikról.

Hiába vagyunk majd kétszáz évvel odébb, sok dolog nem változott, ha egy férfi és egy nő összepillant. Ez lehet megmosolyogtató, maradjunk annyiban, hogy vannak élményeim, majd ha nagy színész leszek, akkor elmondom egy másik interjúban. Nekem, aki a történetekkel dolgozik, fontos, hogy legyen kézzelfogható sztori, legyen szaga, legyen íze, érezzem azt, hogy ez velem is megtörténhetne, érezhessem a sajátomnak, értsem és ne értsem a gondolatmenetet, a miérteket. De úgy tegyem le a könyvet, hogy történt velem valami…”

Kifejezetten kedvenc szerzője nincs. „Legutóbb Rakovszky Zsuzsa Szilánkok című könyvét olvastam, amit nyugodt szívvel, de könnyes szemmel ajánlok. Csodálatos. Grecsó Krisztián kiemelkedik, mert a Jelmezbál és az Isten hozott is nagyon erős. Jelenleg pedig Giuseppe Tomasi Di Lampedusa A párduc című könyvét olvasom.”

Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.