„Egyre többen olvasnak, ez pedig jó dolog” – Énekes András Előd a Libri irodalmi díjakról

A 2016 óta kiosztott Libri irodalmi díj ma Magyarország legrangosabb, magáncég által adományozott irodalmi elismerése. A közönség március 25-étől szavazhat a 10 döntős műre, amit 156 könyvből választott ki a Libri által felkért 212 szakember és véleményvezér.Sorozatunkban alkotókat, művészeket kérdezünk könyvekről, kedvencekről, trendekről, díjakról. A hosszúlista kiválasztásába idén is bevontak iskolákat, diákokat, egyetemi embereket. Ezúttal Énekes András Elődöt, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi tanszékének egyetemi tanársegédjét kérdeztük könyvekről, kedvencekről, trendekről, díjakról.
A doktoriján dolgozó szakember éppen Gion Nándor Mit jelent a tök alsó? című kötetét olvassa. „A szerző halála után nem sokkal, a hagyatékból összeállított kötet 2004-ben jelent meg, és regényszerű novellaciklusokból épül fel, köztük izgalmas, fikcionált önéletrajzi naplóbejegyzésekkel. Emellett most kezdtem bele Gács Anna friss tanulmánykötetébe, melynek már a címe is megfogott: A vágy, hogy meghatódjunk.

Énekes András Előd szerint arra a kérdésre, hogy kik a kedvenc íróink, talán az a legszerencsésebb, ha egy folyamatosan megújuló válaszunk van. „Olvasmányélményeink alapján évről évre, akár hónapról hónapra változhat képzeletbeli dobogónk, de a különböző élethelyzetekben nagyon »betaláló« művek szerzői tapasztalatom szerint sok, rendszeresen olvasó embernél megragadnak. Én sem vagyok kivétel, az említett Gion Nándor régóta közel áll hozzám, de Sánta Ferenc vagy Tar Sándor nevét is említhetném. Kortársak közül inkább a líra terepét kísérem figyelemmel, most épp Gál Ferencet emelném ki. Nehéz tartani a lépést a felhozatallal, ráadásul egy triviális szempont is közrejátszik válaszomban: az egyetemi oktatói bérezés sem ad túl sok lehetőséget arra, hogy a kollégáim és én a friss megjelenéseket sorra vásároljuk a könyvesboltokban, épp emiatt sok esetben az antikváriumokban kötök ki.”

Az egyetemi oktató egyre kevésbé hisz abban, hogy létezik „aranykor”, és hogy bármiféle rangsort lehetne állítani különböző történelmi időszakok művészeti termései közt. Mindegyiknek voltak sajátos kulturális-társadalmi összefüggései, amelyeket érdemes megismerni, ha az adott korból több szerző életművét is kedveljük, de ha épp nem igazán szeretünk közülük senkit, ugyanolyan tanulságos lehet belemártani magunkat abba a kultúrtörténeti érába.

„Nekem ilyen homályos terület volt sokáig a hatvanas–hetvenes évek magyar irodalma, a posztmodern fordulat előtti szocialista korszak tankönyvekben nem olvasható rétege, de egyre jobban érdekel, és olykor kincsekre bukkanok – egy pár oldalas novella, egy regény vagy akár egy elfeledett életmű erejéig. A mai irodalmi közélet egy sokszínű, de viszonylag szűk szféra, csakúgy, mint bármikor máskor történelmünkben. Ettől függetlenül egyre többen olvasnak, ez pedig minden szempontból jó dolog, egyébként is unalmasak már a válságnarratívák – ráadásul a választék is igen gazdag. Nemzetközi beágyazottságában és az érett, közéleti kiállásainak számában s minőségében persze alighanem van hova fejlődnie a kortárs irodalmi életünknek.”

Énekes András Előd legelső könyve a Vuk volt, de amit szabad döntéséből olvasott el felső tagozatos korában, igazi kamaszként, az Gerlóczy Mártontól A Szabadok Testvérisége volt. „Jó időben, jó könyv volt” – teszi hozzá.

És hogy miért tartja fontosnak a Libri irodalmi díjakat?
„Minél több olyan művészeti díj létezik, ami mögött átlátható intézményrendszer, szakmailag indokolt zsűribizottság és világos működési mechanizmus van, annál jobb az adott művészeti ág állapota. Nem lehet tagadni a meghúzódó vállalati érdekeket, de a Libri irodalmi díja ebből a szempontból fontos mecénása lett a magyar irodalomnak – messze nem (csupán) a pénzügyi támogatás miatt.”

Az idei Libri irodalmi díjak jelöltjeire itt szavazhat.