Hogyan lehet egyensúlyt teremteni a család és a karrier között? Milyen lehet az Amerikai Egyesült Államok first ladyjének lenni, ráadásul egy színes bőrű munkáscsaládból érkezve? Mindezt megtudhatjuk ebből az önéletrajzi könyvből. Az önéletrajznál kényesebb műfaj kevés van: meg kell találni a helyes arányokat, pletykálás nélkül őszintének lenni, úgy írni, hogy mások számára is élvezetes legyen, mégse bántson meg senkit. Michelle Obama kiválóan megírt élettörténetében minden kérdésre megkapjuk a választ, sokszor kendőzetlen őszinteséggel meséli el nekünk történetét gyermekkorától kezdve, és avat be minket a Fehér Ház kulisszatitkaiba, az amerikai társadalom működésének mechanizmusába.

A könyv első részében megismerkedhetünk az alsó-középosztálybeli chicagói család mindennapjaival és a kíváncsi, mindig szorgalmas Michelle életében fontos szerepet játszó emberekkel, a környékkel, ahol felnőtt, és ami nagy hatással volt rá a későbbiekben is. Családjában alapelv volt, hogy esténként körülüljék az asztalt és megbeszéljék, hogy kivel mi történt, érveljenek, röhögjenek és tanuljanak meg akár vitatkozni is. Bár szüleik még nem végezhettek felsőoktatási tanulmányokat, mégis elvárták maguktól, hogy érett, tanult embereket neveljenek liberális szemléletben, így Michelle az ambiciózus hozzáállást otthonról hozta testvérével, Craiggel együtt. Sokak számára példaértékű az az út, amit és ahogyan Michelle végigjárt a Princetonon át a Harvard jogi karának elvégzéséig úgy, hogy a bőrszíne és a társadalmi hovatartozása miatt állandó kételyek között élt – „Elég jó vagyok hozzá?” A választ mi megadjuk: egyértelműen igen!

Az egyetem elvégzése után Amerika egyik vezető ügyvédi irodájába került, ahol karrierista énje teljes hőfokon égett egészen addig a pillanatig, míg a munkahelyén meg nem ismerte Barack Obamát, a későbbi elnököt, aki teljesen felforgatta addigi életét és terveit azzal, hogy az övétől ellentétes személyiségjegyeivel magába habarította a húszas évei végén járó nőt. A végig olvasmányosan és változatosan megírt könyvben Michelle Obama őszintén beszél a teherbe esés nehézségeiről, és – ízlésesen – a házastársak közötti konfliktusok megoldásáról is, amivel még közelebb hoz magához minket. Ahogy ő írja: két ilyen eltérő személyiségű embernél az a legfontosabb, hogy mindenképpen megtalálják az alkalmazkodás módját!

Kétgyermekes, értelmes és motivált nőként abba is beavat minket, hogy miként tudta hozzásegíteni a férjét, hogy a világ egyik legfontosabb emberévé váljon, hogy mennyi lemondással, áldozattal és szeretettel lehet támogatni az álmai megvalósításához azt, akit szeretünk. Két elnöki ciklus alatt is töretlen népszerűségű first ladyként nem egyszerű kirakatbábú akart lenni férje mellett, hanem kijelölt magának olyan ügyeket, amiknek az élére tiszta szívből oda tudott állni. A közösségi médiát jól használta, népszerű műsorokban fakadt dalra vagy tornázott azért, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek egészséges étkeztetésének fontosságára, a katonák és családjaik segítésére, a sportolás jelentőségének növelésére, anélkül, hogy egy percig is öncélú lett volna. Bár a politika fenekestül felforgatta az életüket, erről a közegről túl sok negatívumot nem mesél nekünk, vigyáz az arányokra. Kivételt talán csak a jelenlegi elnök személye jelent…

Michelle élettörténete mindenkihez szól egy kicsit, mindenki megtalálhatja magát egy-egy epizódjában és erőt meríthet egy olyan erős és példamutató nőből, aki eleganciával, intelligenciával és szeretettel küzdötte fel magát Amerika legfontosabb asszonyává, úgy, hogy mindvégig jó ember és jó anya maradt – így vált belőle példakép.