Az örökbefogadással kapcsolatos ismereteink meglehetősen hiányosak. Többségi társadalmunkban a témáról számos tévhit és előítélet van jelen. Az Akinek két anyja van című könyv azért hiánypótló kötet, mert egyfelől részletesen bemutatja az örökbefogadás szakmai hátterét, másfelől interjúkon és esettanulmányokon keresztül segít megismernünk a folyamat szereplőinek motivációit és élettörténetét.

Ezek segítenek megismernünk a jelenséget az örökbefogadott gyermek, az örökbefogadó szülő, a vér szerinti szülő, sőt, a nevelőszülő és az intézményrendszer oldaláról is. A könyv ezekkel a személyes történetekkel, küzdelmes sorsok bemutatásával segít megválaszolni a kérdéseinket, oszlatja el esetleges fenntartásainkat.

Mivel hajlamosak vagyunk saját magunkból kiindulni, amikor mások tetteit és motivációit minősítjük, a könyv jó alkalmat biztosít számunkra, hogy belehelyezkedjünk mások élethelyzeteibe. Nekem pályafutásom során több alkalommal is megadatott, hogy az örökbefogadásban érintettek történeteit megismerjem, de úgy gondolom, hogy e könyv megjelenésével megszületett egy hiánypótló kötet, amely másoknak is betekintést enged abba, hogy például, mi visz rá egy vér szerinti szülőt arra, hogy lemondjon arról a gyermekről, akinek életet ad. Bemutatja, hogy milyen motivációkkal vágnak bele a folyamatba az örökbefogadó szülők, és hogy hogyan dolgozzák fel nehéz sorsukat az örökbefogadott gyerekek.

A könyv legfontosabb tanulságai számomra:

Az örökbefogadás elsődleges célja az, hogy a gyermeknek találjanak megfelelő családot, nem pedig az örökbefogadóknak gyermeket.

Az örökbefogadott gyermek felnevelése nehéz – de hát ez a vér szerinti gyermekek felnevelésére is igaz. Az örökbefogadó szülőket egy idő után feszélyezi, ha a társadalom emiatt hősként állítja be őket.

Az örökbefogadási folyamat nem annyira nehéz (sőt, egyre könnyebb), de a várakozási idő lerövidítésének feltétele az örökbefogadó nyitottsága (értsd: kisebbségi származású gyerekeket is hajlandó felnevelni, akik nagy számban vannak jelen a rendszerben).

Végül pedig a legfontosabb tanulság:

a gyermek nem dönthetett a sorsáról.

Nem tehet sem a megszületéséről, sem a nehéz kezdetekről, az örökbefogadó ezért ne várjon el tőle az idők végezetéig tartó hálálkodást. Számomra mégis különleges, hogyha valaki képes az örökbefogadott gyermekét a vér szerinti gyermekével azonosan szeretni (ha vér szerinti és örökbefogadott gyermekkel IS rendelkezik).

Az örökbefogadás sok esetben még mindig tabutéma, az emberek nagy része zavarban van, ha szóba kerül. Bízom benne, hogy a könyv elolvasása és az abban megírt történetek megismerése segíteni fog abban, hogy (alaptalan) szégyenérzet nélkül beszélhessünk róla.


Mártonffy Zsuzsa kötetének bemutatóját augusztus 2-án rendezik a Grundon, ahol a szerzővel közösen járhatják körbe a könyvben felmerülő kérdéseket.

Az esemény részleteit ide kattintva találják.