Még tart a nyár, és a nyári olvasmányok szezonja! Augusztusra két magyar és két francia szerzőtől ajánlunk izgalmas történeteket.
Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?
A francia szerző nem véletlenül számít világszerte az olvasók egyik nagy kedvencének, a regényeiben sodró erejű helyzeteket és magukkal ragadó karaktereket tud teremteni. Itt is rögtön az első oldalakon olyan szenvedélyes szerelem jelenetei tárulnak elénk, hogy csak drukkolni tudunk a két rokonszenves és meghatóan fiatal főszereplőnek, az amerikai Gabrielle-nek és francia kedvesének, Martinnak, nehogy elveszítsék egymást. Aztán ugrunk egyet az időben, és kiderül, hogy sajnos pontosan ez történt, Martin hiába gyűjtött össze annyi pénzt, hogy újra átrepülhesse az óceánt, egész nap várja a lányt egy New York-i kávézóban, de az nem jön.
Mire legközelebb találkozunk vele, már tökéletesen hozza a kiégett rendőrnek a francia zsarufilmekből ismert figuráját. Én egyértelműen Alain Delont láttam magam előtt, miközben azt figyeltem lélegzetvisszafojtva, hogyan áll lesben a férfi, abban a hiszemben, hogy végre kézre kerítheti a notórius műkincstolvajt. Hogyan üldözi fél Párizson át, hogyan ragadja el tőle a zsákmányt, hogy végül rádöbbenjen, a valódi helyett csak egy értéktelen másolatot sikerült megkaparintania. A történet itt krimivé alakul, versenyfutássá Martin és a minden hájjal megkent Archibald között, aki amúgy nem más, mint a főhős rég elvesztett szerelmének apja.
A fenti két műfajon túl Musso regényeiből a rejtélyes szál sem hiányozhat, itt is titokzatos múltbeli események kötik össze a szereplőket. A végére azonban, ha kissé hirtelen is, de minden kérdésünkre választ kapunk, és még az eltűnt van Gogh festmény miatt sem kell többé aggódnunk. Én pedig külön hálás voltam a szerzőnek, amiért rádöbbentett, az angolszász túlsúly mellett, mennyire nincs jelen a mindennapjaimban a francia kultúra. Az a világ, ahol láthatólag mindenki tudja, ki volt IV. Henrik, és ahol milliókat ér egy verseskötet, amelyet Rimbaud dedikált a barátjának, Verlaine-nek.
A nyári szezonra szánt magyar szórakoztató olvasmányok eddigi kedvenc helyszíne, a Balaton mellé az idén feljött a horvát tengerpart. Rövid időn belül már a második, a századelőn Abbáziában játszódó regényt olvastam, ám Huszti Gergely könyvénél ne számítsunk derűs, gondtalan szórakozásra, hiszen az alcímhez híven a Monarchia édenkertjében bármi megtörténhet. És meg is történik.
Hősnőnk, Erőss Ada nem saját jószántából érkezik a népszerű fürdővárosba. Miután a homlokára mázolt NEM felirattal kosarazza ki gazdag kérőjét az oltár előtt, az apja elpaterolja egy abbáziai szanatóriumba, hogy ott kikúrálják állítólagos hisztériájából. Ada azonban nem az a bajba került szépség, aki ölbe tett kézzel tűrné, hogy basáskodjanak vele, már odahaza is azzal döbbentette meg a környezetét, hogy orvosnak tanul. Új otthonában is jön-megy, ismerkedik, barátkozik, udvaroltat magának, vidáman megszegi a szabályokat, és újra meg újra bajba kerül. Ahogy azonban sorra ép bőrrel ússza meg a kalandokat, kezd az a benyomásunk támadni, olyan ő, mint a macska: hét élete van, és mindig a talpára esik. Ez a szerencse bizony ráfér a lányra, mert ami trauma fiatal nőt érhet, abból neki mind kijut, a bántalmazó otthoni környezettől a szexuális zaklatáson és a családtagok korai elveszítésén át az étkezési zavarig. Mivel a regény utolsó lapjain Adától egy Amerikába tartó óceánjáró fedélzetén veszünk búcsút, csak drukkolni tudunk neki, hogy a nyilván menetrendszerűen bekövetkező hajótörést is megússza.
Mivel az Úrilányok Abbáziában a fülszöveg ígérete szerint egy sorozat első darabja, Ada és társnőinek kalandjai hamarosan folytatódik. Mi pedig élvezhetjük nemcsak a fordulatos cselekményt, hanem a könyv különleges nyelvezetét is, amely remekül idézi meg a kort és a kor szépirodalmi stílusát.
Valérie Perrin: A vasárnap koldusai
Amikor a nagysikerű Másodvirágzás után megjelent magyarul a francia írónő második (valójában első) regénye is, azonnal megindult a licitálás, kinek melyik tetszik jobban. Amennyire látom, a két kötet között holtverseny alakult ki, még aki egyértelműen az egyikre vagy a másikra szavazna, az is gyorsan hozzáfűzi, hogy egyébként mind a két könyv nagyszerű. És ebben a magyar kiadások esetében nagy szerepet játszik a két fordító, Molnár Zsófia, illetve Kamocsay Ildikó. Épp a múltkoriban futottam bele a neten egy vitába arról, miért különösen nehéz feladat francia szépirodalmat fordítani, ez a két regény meggyőző bizonyítéka annak, hogy azért a feladat mégsem megoldhatatlan.
A két könyv ezen túl is számos ponton hasonlóságot mutat, például mindkettő szokatlanul nyomasztó helyszínen játszódik, a Másodvirágzás temetője után A vasárnap koldusai egy idősotthonban. A melegszívű főszereplők azonban olyan szeretettel közelednek a többi karakterhez, hogy a történetet soha nem érezzük lehangolónak. A vasárnap koldusaiban is párhuzamosan fut két történet, itt a fiatal Justine-é, aki ápolónő az említett öregotthonban, és az intézmény egyik lakójáé, a százhoz közelítő Hélène-é. Miközben az idős hölgy szavai felidézik egy meghatóan szép szerelem emlékét, lassan a fiatal lány számára is világossá válik, mi okozta az ő életének addig megmagyarázhatatlan tragédiáját. Minket pedig újra elvarázsol a Másodvirágzásból már ismerős érzékeny, lírai, melankolikus hangulat.
Kurucz Adrienn: Szárnyak és bilincsek
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép és szenvedélyes kislány, aki nagy családban nevelkedett nemesi családja birtokán. A gyerekből szép és szenvedélyes nagylány lett, akit a szülei változatos módokon próbáltak elrettenteni a színésznői pályától, hol zárdába dugták, hol gyorsan férjhez adták. A fiatalasszonyt azonban nem lehetett letéríteni a saját útjáról, két gyerek után faképnél hagyta a férjét, táncosnő lett Budapesten, majd némafilmek hősnője. Meghódította Berlint és Londont, majd átkelt az óceánon, ahol elérte azt, amit oly sok magyar nem: világsztár lett. Ám a siker amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan elmúlt, a hangosfilm térhódításával a gyönyörű színésznő háttérbe szorult, és mindössze 35 évesen, egy ostoba balesetben meghalt. Ma már a nevére is alig emlékszünk. Úgy hívták, Putty Lia, és ebben a csupa igaz történetet felvonultató könyvben neki jutott talán a legszívszorítóbb sors.
A könyvben, alcímének megfelelően, harminc szenvedélyes színésznő életútját követhetjük nyomon, a legendától, Blaha Lujzától a szintén tragikusan rövid életű Domján Editig. Szerencsés és szerencsétlen fordulatokkal, zajos sikerekkel és fájdalmas lemondásokkal, szerelemmel és bánattal teli karrierek, tanulságosan példázva a rivaldafényben álló nők létének kettősségét: aki a színpadot választotta hivatásul, annak ugyanúgy juthatott hatalom és gazdagság, mint szégyen és kiszolgáltatottság.
