A Booker-díjas szerző az Ünnepi Könyvhét díszvendégeként érkezett Budapestre. A magyar származású brit szerzővel a díj utáni hirtelen jött ismertségről, magyarországi kötődéseiről, a Flesh magyar fordításáról és aktuális olvasmányairól beszélgettünk vele. A szerző az Ünnepi Könyvhét keretében 18 órától dedikál a Vörösmarty téren, a Libri Könyvkiadó 32. számú standján – ez lesz a budapesti látogatás egyetlen nyilvános dedikálása.
Mikor járt utoljára Magyarországon?
Elég gyakran vagyok Magyarországon, nagyjából havonta egyszer. Két gyermekem Magyarországon él az édesanyjukkal. Igyekszem rendszeresen időt tölteni velük, ezért általában havonta egy hetet Magyarországon vagyok.
Júniusban a Könyvhétre érkezik. Mit vár ettől a látogatástól?
Nagyon várom. Amikor felkértek, hogy a fesztivál nyitónapján mondjam el a megnyitóbeszédet, egyszerre éreztem azt, hogy ez megtisztelő és kissé zavarba ejtő feladat. Úgy tudom, én leszek az első a fesztivál történetében, aki ezt a beszédet nem magyar nyelven mondja el.
A Booker-díj után rendkívüli médiafigyelem irányult önre. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
Csodálatos élmény látni, hogy ekkora érdeklődés övezi a díjat és a könyvet. És a figyelem egyáltalán nem csillapodik. Az előttem álló hónapok jelentős részét utazással fogom tölteni, tulajdonképpen az egész évem erről szól majd. Valószínűleg, ha ez örökké tartana, egy idő után soknak érezném. De mivel tudom, hogy előbb-utóbb véget ér, igyekszem kiélvezni minden pillanatát.
Egy korábbi interjúban azt mondta, amikor 2016-ban nem ön kapta a Booker-díjat, azzal vigasztalta magát, hogy „nem is olyan nagy baj”. Eszébe jutott ez a mondat most, hogy végül elnyerte az elismerést?
Abszolút. Akkor persze félig viccnek szántam, de volt benne komolyság is. Valójában arra gondoltam, hogy nem szeretném elveszíteni az írás iránti éhségemet. Azzal, hogy 2016-ban nem nyertem, megmaradt bennem a vágy, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. És most is ugyanez motivál, függetlenül attól, hogy közben megkaptam ezt a díjat.
Mi lepte meg leginkább a könyv fogadtatásában?
A megjelenés előtt nehezen tudtam elképzelni, hogyan fogadják majd az olvasók a könyvet. Ez nem egy könnyen befogadható történet, a főszereplő, István pedig bizonyos értelemben nehezen megfejthető figura. Nem különösebben nyitott személyiség, ezért nem voltam biztos benne, hogyan reagálnak majd rá az olvasók. Nagy öröm számomra, hogy a legtöbben éppen úgy értelmezik a könyvet, ahogyan azt írás közben reméltem.
A magyar fordító, Barabás András arról beszélt, hogy a szöveg egyszerű nyelvezete és az ismétlések tudatos használata különleges kihívást jelentett számára. Követte a fordítás folyamatát?
Magát a magyar fordítást még nem olvastam, de András felvette velem a kapcsolatot e-mailben, és jelezte, hogy időnként lesznek majd kérdései. Voltak is, bár ezek inkább bizonyos részletekre vonatkoztak, nem kifejezetten a nyelvre. Érdekes számomra, amit mond, hogy éppen a nyelvezet és a stílus átültetése jelentett nehézséget. Erről nem tudtam.
A magyar irodalmi hagyományban jellemzően hosszabb mondatokkal találkozunk, és az ismétlés sem annyira gyakori stilisztikai eszköz.
Így már érthető. A fordításoknak gyakran lesz egy sajátos ízük, amely részben a célnyelv hagyományaiból fakad. Ha például egy eredetileg francia regényt olvasunk angolul, sokszor akkor is érzékelhető valamiféle „francia hangulat” az angol mondatok mögött. Gondolom, hasonló történik majd a magyar kiadás esetében is.
Mit gondol a magyar címről, a Testről?
Nagyon tetszik. A „Test” elsősorban az emberi testre utal, és ebből a szempontból szerintem jobb választás, mint a „Hús” lett volna, ami egyébként többeknek eszébe jutott mint lehetőség. A „hús” számomra inkább a meat jelentéséhez áll közel, míg a flesh ennél összetettebb fogalom. Úgyhogy a Test szerintem remek cím.
Mit olvas mostanában? Tudna ajánlani néhány könyvet a magyar olvasóknak?
Nemrég fejeztem be egy nagyon jó regényt, Jem Calder I Want You to Be Happy című könyvét. Kiváló olvasmány volt. Most pedig Ian McEwan Lessons című regényét olvasom. Még csak az első harmadánál tartok, de eddig nagyon élvezem.
Olvas magyar szerzőket is?
Igen, természetesen, bár sajnos csak angol fordításban. Túl olvasottnak magyar szerzőkből azért nem mondanám magam.
A Könyvhéten valószínűleg több magyar szerzővel is találkozik majd.
Igen, és ennek kifejezetten örülök. Kortárs magyar írókat személyesen egyelőre nem nagyon ismerek, így remek alkalom lesz a júniusi látogatás arra, hogy ezen változtassak.
Nyitókép: Mátyássi Jónás
Kapcsolódó cikkek:
