Kitől fogadnánk el szívesebben új recepteket? A legjobb haverunktól, a bölcs és tapasztalt nagynéninktől vagy egy kedves barátnőnktől? Új szakácskönyveikkel ezt a szerepet tölti be az életünkben Jamie Oliver, Mary Berry és Ötvös Zsuzsanna.
Jamie Oliver: Együtt
Jamie a maga laza, komplikációmentes, haveri stílusában ezúttal nagyon aktuális poszt-covid szakácskönyvet írt. Benne elsőként is a brit Nemzeti Egészségügyi Rendszer dolgozóinak mond köszönetet, amiért a munkájuknak köszönhetően újra szabadon együtt lehetünk azokkal, akiket szeretünk, hiszen a lezárások idején pontosan ez hiányzott a legjobban az életünkből. Az újra megrendezhető közös ebédeket, vacsorákat, piknikeket ünnepelve olyan, egymáshoz jól passzoló, de önmagukban is használható recepteket gyűjtött össze, amelyeket kettesben, de nagyobb társaságban is elfogyaszthatunk, méghozzá stressz, izzadás, és a „bent ragadtam a konyhában” érzése nélkül.
Az eredmény egy olyan szakácskönyv lett, amit – bár ezt erre a műfajta nem szokták mondani – egyszerűen nem tudtam letenni. Mivel este az ágyban kezdtem el olvasni, nem tudtam azonnal kirohanni a konyhába és fakanalat ragadni, de másnap reggel első dolgom volt elindulni bevásárolni. Aznap már avokádós-paradicsomos laza sült tojást reggeliztük, gombás quiche-t ebédeltünk és chilis padlizsánt vacsoráztunk.
A menük 18 téma köré rendeződnek, villásreggelit és családi ebédet ugyanúgy találunk benne, mint pikniket, kerti partit, nyári vendégséget vagy őszi lakomát.
Már első olvasatra láttam, hogy a mi kedvencünk a tacoparti lesz, lassú tűzön sült hússal, házi tortillával és zöld salsával, meg a curryest, indiai sajttal, lencsével, naan kenyérrel és mangó chutney-val. De ezt a szakácskönyvet egyszerűen muszáj végigfőzni, az első ételtől, a mézes focacciától az utolsóig, a banános panettonepudingig. Extraként pedig a 19. fejezetben néhány népszerű koktélreceptet is kapunk.
Mary Berry vendégváró fogásai
Mary Berryt az egyik kedves kolléganőmnek köszönhetem. Ő a három gyerekkel otthon töltött tíz évet arra használta ki, hogy igazán jól megtanuljon főzni, azóta pedig gasztrorovatot vezet. Tekintélyes, és folyamatosan gyarapodó szakácskönyvgyűjteménnyel büszkélkedhet, jól kiismeri magát a híres séfek és népszerű gasztrobloggerek világában, mégis Mary Berry az, akinek a nevét kimondva megremeg a hangja. Ezek után különösen nagy várakozással nyitottam ki ezt gyönyörű kötetet, és gyorsan beláttam: a kolléganőmnek igaza van.
A két szerző (a másikuk Lucy Young) ezúttal azokat a recepteket és tanácsokat adta közre, amelyeknek akkor vehetjük hasznát, ha hatnál több emberre kell főznünk.
A könyv a lehető legjobbkor került a kezembe, ugyanis éppen népesebb vendégsereget vártunk, ami meglehetős szorongással töltött el. Az előszó olvastán azonban kioldódott belőlem a feszültség, mert a szerző, tényleg mint egy bölcs nagynéni, gyorsan megnyugtatott: ha hasonló helyzetben mások látszólag kevésbé stresszesek, annak csak az az oka, hogy nagyobb a rutinjuk és a fazekuk. Egyben rögtön adott néhány praktikus ötletet, hogyan hidaljam át a konyhám eszközparkjának hiányosságait.
Ezek után máris megnövekedett önbizalommal vágtam neki a receptválogatásnak az előételek, a húsok, a zöldségek és a desszertek közül. A befutó végül a francia hagymaleves lett, a chili, illetve húsmenteseknek a gombás canelloni, az édes chilis coleslaw, a kertben hatalmas mennyiségben termő alma hasznosítására pedig a csupagyümölcs almás pite. Azt nem állítom, hogy a főzés teljesen egyszerű és stresszmentes lett volna, ahogyan az előszó ígéri, de az ebéd nagy sikert aratott. Ezen felbuzdulva el is határoztam, legközelebb egy újabb fejezet, a tea igazi angol receptjeit fogom kipróbálni, a szendvicsektől a répatortán át az eperdzsemes scone-ig.
Ötvös Zsuzsanna: Kreatív desszertiskola
Ahogyan bizonyára mindenkinek, nekem is van egy olyan barátnőm, aki az élet egy bizonyos területén ügyesebb nálam. Ez egyfelől némi irigységet ébreszt bennem, másfelől viszont inspirációt ad, hogy én is törekedjem az ő tökéletességének elérésére. Elvégre ha neki sikerült, miért ne sikerülne nekem is? Ezt ismételgettem magamban, miközben ízlelgettem, egyelőre nem a lélegzetelállító külsejű édességeket, hanem csak a számomra ismeretlen kifejezéseket: joconde piskóta, sablé Breton, namelaka, tükörglazúr, digitális maghőmérő, pillangóborsóvirág teapor. Már itt inamba szállt a bátorságom, pedig az előszóban azonban az eredetileg hozzám hasonlóan bölcsészkart végzett szerző, aki
hobbicukrászból lett népszerű blogger és formabontó desszertek keresett készítője, mindenkit megnyugtatott: igenis lehetséges ezeket a látványos fogásokat otthon elkészíteni.
A recepteket az újhullámos desszertkonyha inspirálta, amely új, szokatlan, de mindenképpen harmonikus ízekkel váltotta fel a korábban megszokott édességeket. A hagyományos ízvilágnak azért nem intett végleg búcsút, ebben a könyvben is találkozunk olyan klasszikusokkal, mint a feketeerdő pohárdesszert, a somlói fatörzs vagy a csokimousse, az édességek többsége azonban merész ízkombinációkat alkalmaz, banánt sós mogyoróval, Aperolt grépfrúttal és matchával, narancsot tonkababbal, málnát céklával.
Az eredmény különleges és rendkívül látványos, a formára nyomott habmintával, szirmokkal, virágokkal, gyümölcsdarabokkal díszített műalkotások annyira szépek, hogy sajnálnék beléjük harapni. Bevallom, egyelőre egyik süti előállításába sem mertem belevágni, de mivel a szerző részletesen elmagyarázza, mit hogyan kell csinálni, össze fogom szedni a bátorságom.
