Míg régen a romantikus történtek luxushotelekben, repülőgépek fedélzetén, elegáns magazinok szerkesztőségében vagy Michelin csillagos éttermekben játszódtak, addig ma a könyvesbolt lépett elő első számú helyszínné. Több mostanában megjelent regény is bizonyítja, hogy bármerre járjunk a világban, a könyvek meghitt világában egykettőre szárba szökken a szerelem.

Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei

Az angol kultúrába könnyű beleszeretni. Megtette ezt már Szerb Antal is, ahogyan megtette A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című regény spanyol szerzője, Mónica Gutiérrez, és főhőse, Agnes, a Barcelonából Londonba költöző, munkanélküli muzeológus. Ennek megfelelően a könyvben úgy röpködnek a kulturális referenciák, mint a Guy Fawkes-napi tűzijátékon a rakéták. Szerencsére Agnes és a munkaadója, a címadó könyvesbolt tulajdonosa, félszavakból is értik egymást, és nem jönnek zavarba, ha valamelyikük váratlanul Shakespeare idézeteket vág a másik fejéhez.

A magyar kiadó azonban úgy gondolhatta, a hazai olvasó valószínűleg kevésbé járatos ezen pályán, ezért cserélte le az eredeti címet – Dr. Livingstone könyvesboltja – erre az izgalmasabban csengőre. Hasonlóképpen az utalásokat is lábjegyzettel látták el, feltételezve, hogy nem közismert például kicsoda William Turner (angol romantikus festő), vagy mi fán terem a skót tojás.

Mónica Gutiérrez A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című könyvének borítója.
Forrás: konyvmoly.com

A magyar cím kétségtelenül hangulatosabb, bár némiképp félrevezető, mivel rejtély összesen egy akad a gyorsan dupla love story-vá fejlődő cselekményben: az, hogy ki tüntette el a könyvesbolt tulajdonosának féltve őrzött kincsét, a híres felfedező és Afrika-kutató, David Livingstone naplóját. Ekkor lép színre a daliás angol rendőr, ám mielőtt valóban akcióba kellene lendülnie, a napló előkerül, és a fiatalember nyugodtan szentelheti teljes figyelmét a szép Agnesnek.

A happy end garantált, de közben kellemesen elbarangolunk London utcáin, múzeumaiban, híres látnivalóinál, és ha korábban nem éreztük volna, magunk is kedvet kapunk felfedezni a brit kultúra kincsesházát.

Denise Hunter: Könyvesbolt a tengerparton

Vajon rossz-e vagy jó, ha egy könyvnek már az első mondatánál holtbiztosan tudni lehet, mi lesz az utolsó? Mert itt olyan világos, mint a vakablak, hogy a hősnő, Sophie előbb-utóbb újra összejön középiskolai nagy szerelmével, Aidennel. Egyfelől nyilván rossz, mivel semmi izgulnivaló nem akad, hacsak az nem, ugyan mivel fog a szerző megtölteni háromszáz oldalt. Másfelől jó, mert mégis

kíváncsian követhetjük, miféle kalandokon, sorscsapásokon és szerencsétlenségeken kell átverekednie magát a két rokonszenves fiatalnak, mire végre egymás karjában kötnek ki.

A bájos Sophie a Hamupipőke szerepét osztotta magára a famíliában, azaz simán hagyja, hogy a családtagjai kihasználják, háttérbe szorítsák, vele intéztessenek mindent. Hogy ez miért alakult így, nyilván megérne egy hosszabb pszichológiai elemzést, de erre a kérdésre nem kapunk választ. Pedig pontosan ezek a családi dinamikák akadályozzák meg Sophie-t abban, hogy megvalósítsa régi álmát, és az édesanyjától örökölt pénzből könyvesboltot nyisson Észak-Karolina egyik kis tengerparti városában.

Denise Hunter Könyvesbolt a tengerparton című könyvének borítója.
Forrás: könyvmoly.com

A törekvésében azután váratlan segítséget kap a szívdöglesztő Aidentől, ám hogy mégse menjenek olyan simán a dolgok, egyik csapás a másik után zuhog rá: hurrikán, összetört autó, az utolsó fillérjét is elkönyörgő apuka, és végül, amikor azt hihetnénk, ennél rosszabb már nem történhet, még a ház előtti nagy fát is beledönti a vihar a megnyitás előtt álló bolt épületébe. Szegény Sophie lassan kezd az állatorvosi lóra hasonlítani, mert mindenkit érhetnek balesetek, na de ennyi?

Végül Aiden meg a szomszédok húzzák ki a bajból, és minden jóra fordul. Ha valami meglepő és tanulságos lehet ebben a regényben, akkor pontosan az, milyen összetartó és segítőkész közösség él ebben a városkában, és hogy egy polgármester (történetesen egy fekete nő) lehet egészen más, mint amilyen polgármestereket úgy általában mi ismerünk.

Emily Blaine: Az álmok könyvesboltja

Képzeld el, hogy a francia film ügyeletes fenegyereke, Maxime kizárólag azért csábít el minden szembejövő nőt, és ver péppé minden szembejövő férfit, hogy ezzel orvosolja diszlexiájából adódó kisebbségi érzéseit. Képzeld el, hogy a legfrissebb balhéját követően nem letöltendő börtönbüntetésre ítélik, hanem arra, hogy közmunkát végezzen, és ebből a célból a legjobb barátja közbenjárására egy isten háta mögötti kis falu könyvesboltjába helyezik.

Emily Blaine Az álmok könyvesboltja című könyvének borítója.
Forrás: Alexandra Kiadó, Facebook

Képzeld el, hogy a bolt tulajdonosa, Sarah, aki kezdetben még attól is teljesen zavarba jön és dadogni kezd, ha ránéz a szemközti virágbolt leányálomnak éppenséggel nem nevezhető tulajdonosa, miután bekvártélyozzák hozzá a híres színészt, nem telik bele sok idő, máris részletesen ábrázolt jelenetekben viszonozza lakótársa szenvedélyes közeledését.

Képzeld el, hogy a gyógyíthatatlan szoknyavadászként bemutatott Maxime őszintén beleszeret ebbe a félénk és visszafogott hölgybe. Olyannyira, hogy megkéri a kezét, és megesküszik mindenre, hogy soha el nem hagyja. Hogy minderre elegendő neki nem egészen két hónap. Hogy ez a két alapvetően eltérő személyiségű és életvitelű ember összeházasodik.

Hogy Sarah odahagyja a kis falut, ahol gyerekkora óta él, és ahonnan korábban dinamittal sem lehetett kirobbantani, és becsukja a boltot, amelyikbe korábban minden pénzét beleölte, majd elköltözik a filmsztár után Párizsba, ahol az vesz neki egy egész könyvtárat. Képzeld el, hogy boldogan élnek, amíg meg nem halnak – vagy legalábbis amíg a regény véget nem ér. Lehet azt mondani, hogy álmodozó vagy, de nem vagy egyedül. Bocsánat, John Lennon! Bizonyára ezt hívják romantikus regénynek.