„Az embereket semmi sem hozza annyira közel egymáshoz, mint a halál.”
Családi titkok és régi felvételek nyomán derül fény az eltemetett igazságra Jeneva Rose legújabb thrillerében. Beth, Michael, és Nicole évek óta nem beszéltek egymással, ám édesanyjuk halála újra összehozza a három elhidegült testvért. Beth, a legidősebb, sosem költözött el az álmos kisvárosból, ahol a szülei is éltek, Nicole kiszabadult, de függőséggel küzd. A legfiatalabb testvér, Michael, sokra vitte Kaliforniában, ám az utóbbi hét évben egyszer sem tért vissza szülővárosába.
A rejtély lassan indul, először csak anyjuk utolsó szavai sejtetik, hogy valami sötétebb lapul a háttérben, és az apjuk évekkel ezelőtti eltűnése mögött több rejlik, mint amit évekig készpénznek vettek.
Ám ezeket a szavakat egyedül Beth hallotta. Amint Nicole és Michael megérkezik, azonnal előtérbe kerülnek a testvéri dinamikák, a vélt és valós sérelmek. A hangulat azonban hirtelen megváltozik, ahogy a testvérek rábukkannak egy családi videóra, ami nosztalgia helyett valami egészen mással szolgál számukra. „Az emlékek általában pont olyanok, mint az évek óta gyűlő por: mintha arra várnának, hogy valaki felkavarja őket.”
A felvételen az apjuk tűnik fel véres ruhában, majd egy, a gyerekkoruk alatt eltűnt szomszéd kislány holtteste látszik, akit szintén eltűntté nyilvánítottak hosszú évekkel ezelőtt.
A három testvérnek pedig hirtelen el kell döntenie, mit kezdenek ezzel az információval. Elmondják valakinek? Tovább nyomozzanak? Vagy hagyják a múltat ott, ahol eddig is volt – eltemetve a poros kacatok között.
Az sokkoló felfedezés után nem indul el azonnal lavinaként a nyomozás, inkább itt is a testvérek viszonya kerül előtérbe, ahogy mindhárman a maguk módján próbálnak napirendre térni az új információ felett, és persze a különböző nézetek és vélemények azonnal egymásnak feszülnek.
Jeneva Rose rendkívül hitelesen jeleníti meg a kisvárosokra jellemző „mindenki ismer mindenkit”-mentalitást, a hosszú évekre visszanyúló kapcsolatokat és emlékeket.
A gördülékeny stílus és a kapcsolatokra helyeződő fókusz talán kevésbé feszült hangulatot eredményez, mint amit a thrillerektől általában várhat az olvasó, viszont rendkívül érdekes élethelyzeteket és dinamikákat hoz ki a szereplőkből. Beth, Michael és Nicole mind teljesen másként gondolkodnak és éreznek, és a hármuk között a mozgatórugók, amik előreviszik a cselekményt.
„Addig az ember nem hisz a szörnyetegekben, amíg nem osztja meg az életét velük… és még akkor sem hiszel bennük igazán, csak amikor a tükörbe nézve rádöbbensz, hogy te is azzá lettél.”
Az emlékeken keresztül nemcsak a testvérek közötti viszony, hanem a szüleik egymással és a gyerekkel való kapcsolata is kirajzolódik.
Az idealizált emlékek arról, hogy kik is voltak a szüleik, és milyen életet éltek, újra és újra átrendeződnek, ahogy egyre közelebb kerülünk ahhoz a sorsfordító naphoz, ami akaratlanul vált sorsuk részévé, és amit megőriztek egy videokazettán.
A gyász feldolgozása, a kisvárosi élet, az újrakezdés, valamint a szülők és gyerekek közötti kapcsolatok központi szerepe miatt ez a könyv számomra inkább volt családi dráma, semmint igazi thriller.
De ez nem is volt probléma, mert Jeneva Rose gördülékeny stílussal jelenítette meg a különböző egyéniségeket és nézőpontokat.
Az Eltemetett igazság egy könnyen olvasható, sodró lendületű regény, egy kis rejtéllyel fűszerezve. Bár a rejtély végkifejlete számomra kiszámítható volt, a családi dinamika kellően megragadta a figyelmem ahhoz, hogy ez ne zavarjon.
Az igazi thrillerrajongók talán kevesellni fogják a feszültséget és borzongatást, ám a kisvárosi drámák kedvelői, illetve a műfajjal még csak ismerkedő olvasók számára remek választás lehet.
Kapcsolódó cikkek:
