Olvastál már valaha olyan krimit, amiben a gyilkos áldozata nyomozza ki a tettes kilétét? Nem? Én sem. Egészen mostanáig. Holly Jackson munkássága nem ismeretlen számomra, hiszen imádtam a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz-sorozatát. Ezúttal azonban merőben más vizekre evezünk: Anglia helyett az amerikai Vermontban játszódik történetünk, és tinédzserek helyett felnőttekkel van dolgunk. Méghozzá egy többnyire nehezen kedvelhető társasággal.
Főszereplőnk, Jet huszonhét évesen még soha semmit nem fejezett be az életében, a gimit leszámítva. De hát előtte az egész élet, még bőven van ideje, hogy valami nagyot vigyen véghez, és akkor elkezdődik végre az igazi nagybetűs élet.
Csakhogy Jetet Halloween éjszakáján támadás éri. Valaki hátulról leüti a saját konyhájában, és csak egy hajszálon múlik, hogy soha többé ne ébredjen fel. Ám a kórházban rossz hírek várják: igaz, hogy csodával határos módon megmenekült, ám fejsérülése szövődményei miatt egy héten belül meg fog halni. Az egyetlen esélye egy veszélyes beavatkozás, ami tíz százalékos sikeraránnyal kecsegtet.
“- Most végre csinálni fogok valamit, anyu. Valami fontosat. És végigcsinálom. Ezúttal más lesz. Muszáj, hogy más legyen, mert ez a legutolsó esélyem.
– Csinálsz valamit? – zokogta az anyja. – Hogy érted ezt? Mit akarsz csinálni?
Valami nagyszerűt.
Valamit, amit még senki nem csinált meg korábban.
– Megoldom a saját gyilkossági ügyemet.”
Hogyan hat valakire az, ha pontosan tudja, mennyi ideje van hátra? Ebben a lehetetlen helyzetben Jet, aki világ életében különc volt, de most már veszteni valója sincs, minden szabályt áthágva kutat saját gyilkosa után. Ám amire fény derül, az jóval több egy egyszerű bűntettnél. Küldetésében gyerekkori barátja, Billy van segítségére, aki Jet szöges ellentéte: csendes, barátságos, béketűrő.
Jet azért fordul Billyhez, mert pontosan tudja, hogy nem fog neki nemet mondani. De ahogy egyre mélyebbre ásnak a rejtélyben, kapcsolatuk úgy változik egy nosztalgián alapuló kötelékből valami mélyebbé.
Jet és Billy kivétetével nagyjából minden karakter elviselhetetlen volt a könyvben. Ezt különösen nagy különbségként éltem meg Holly Jackson előző regényeihez képest. Jet anyja, bátyja és sógornője vitték a pálmát e tekintetben, ami csak ráerősített a családi konfliktus mértékére, és – őszintén szólva – bővítette a gyanúsítottak listáját, mert ha Jetnek nem is, hát a többieknek bőven akadt ellensége.
Sajnálatos módon elég hamar ráhibáztam a rejtély nyitjára – lehet, hogy kicsit túladagoltam mostanság a true crime podcastokat, de az első perctől kezdve egyértelműnek találtam, hogy merre kell tapogatózni. A gyilkos kiléténél ugyanakkor sokkal több részlet tartotta fogva a figyelmem, ami ritka egy ilyen típusú kriminél.
Jet lehetetlen helyzete, az érzései, a lelkivilága, és az aprócska remény, hogy talán mégis más lesz a végkifejlet, mint amit előrevetítettek az orvosok. Mint amikor tudod, hogy mi a film vége, de beletörődni képtelen vagy.
“– Tudod, azt hiszem, ez volt életem legszörnyűbb hete, mert el foglak veszíteni, és nem akarom. Megköszörülte a torkát. – Ugyanakkor meg ez volt az életem legjobb hete, mert veled tölthettem.”
A könyv feszes tempója csak még inkább kihangsúlyozza, hogy Jetnek mennyire kevés ideje maradt hátra. A napok teltével nő a pánik, gyarapodnak a kérdések, és jönnek elő a tünetek, amik tudatják az olvasóval, hogy bármennyire is reménykedünk az ellenkezőjében, ketyeg az óra, az idő véges.
És ebben a drámai helyzetben Holly Jackson még egy romantikus szálat is képes volt behozni, hogy mindenképpen összetörjön a szívünk.
Ha egy olyan könyvre vágysz, amin egyszerre lehet sírni és izgulni, akkor ne is keress tovább! A Még nem egészen halott tökéletesen fedi ezt a kategóriát. Először megragadja a figyelmed a szokatlan felállással, a rejtélyekkel hozzáláncol a történethez, majd menet közben kifacsarja a szíved, ahogy nézed Billy csendes odaadását a lány iránt, akibe évek óta bele van zúgva, és aki soha nem vette észre, egészen mostanáig, amikor már túl késő.
Holly Jackson valami egészen újat hozott a műfajba. Ez több volt, mint a jól megszokott kisvárosi dráma egy diszfunkcionális családdal és csontvázakkal a szekrényben. A végén pedig felteszed magadnak a kérdést: most te végeztél a könyvvel, vagy a könyv végzett veled?
Kapcsolódó cikkek:
