Azokat, akik imádták a Fehér Lótusz sorozat fojtogató társasági dinamikáit, a gazdag emberek között húzódó feszültséggel teli viszonyokat és azt az érzést, hogy bármelyik pillanatban történhet valami visszafordíthatatlan, ez a regény szinte biztosan beszippantja majd – csak itt Hawaii vagy Szicília helyett a Covid alatti Luxorban találjuk magunkat, egy félig üres nílusi szállodában, ahol a hőség, az elszigeteltség és az összezártság lassan előhozza minden szereplő legsötétebb oldalát.
A történet középpontjában egy 81 éves amerikai özvegy, Maggie áll, aki hosszú évek óta egyik európai szállodából vándorol a másikba. Férje meghalt, lányát is elvesztette, ő pedig mintha teljesen kisiklott volna abból az életből, amelyet addig ismert. Maggie különös küldetésként tekint saját életére: úgy érzi, képes rendet teremteni a másokat körüllengő káoszban. Megfigyeli a párokat, a családokat, a kapcsolatokat, és ha úgy látja, valami veszélyesen alakul, beleavatkozik az életükbe. Néha valóban segít. Néha viszont manipulál, hazugságokat ültet el, kapcsolatokat rombol szét. Elhint egy félreérthető helyzetet, eltüntet egy tárgyat, szándékosan gyanút ébreszt két ember között, vagy éppen olyan helyzetet teremt, amelyből már nincs visszaút. Máskor valóban megvéd valakit.
A regény végig nyitva hagyja a kérdést, hogy Maggie valóban kivételes érzékkel lát-e rá mások életére, vagy idővel maga is annak a káosznak a részévé vált, amelyet annyira igyekszik felszámolni.
A luxori hotel tökéletes díszlet ehhez a lassan felépülő pszichológiai játszmához. A Covid miatt mindenki összezárva él: hosszú távú vendégek, unatkozó turisták, helyi dolgozók, furcsa párok és régi sérelmek. A hotel a pihenés és a menekülés ígéretét hordozza magában, miközben falai között lassan egyre nyugtalanítóbb légkör alakul ki. A háttérben ott húzódik a Nílus, a homokszínű partok, a sivatagi levegő és az ókori romok közelsége, miközben bent, a medence körül egészen apró konfliktusok kezdenek el groteszk méretűvé válni.
A fordulópontot egy nő és nyolcéves kisfia érkezése hozza el. A gyerek elsőre ártatlan különcnek tűnik, később azonban egyre több nyugtalanító részlet kezd kirajzolódni körülötte. Maggie és a kisfiú között hamarosan különös, sötét hatalmi harc indul el, amely eleinte csak apró csínyekből áll, később viszont egyre ijesztőbbé válik. Elpusztult madarak, fenyegető üzenetek, bizarr jelenetek és folyamatos manipulációs játszmák követik egymást.
A történet nem a klasszikus horror vagy thriller eszközeivel dolgozik. A feszültség abból fakad, hogy minden szereplő viselkedése éppen csak egy árnyalattal tér el attól, amit még normálisnak neveznénk.
És ezzel együtt szinte mindent megkérdőjelezünk. Nemcsak a szereplők szándékait, hanem a saját következtetéseinket is. Kiben lehet megbízni? A kisfiú valóban veszélyes? Maggie képzelődik csupán? Mennyit torzítanak az emlékek, a gyász vagy épp az idős kor? A történet újra és újra felülírja a biztosnak hitt pontokat, miközben világossá válik, hogy senki sem teljesen ártatlan, de senki sem válik egyszerű szörnyeteggé sem. A regény nagyon okosan játszik azzal, hogy az olvasó állandóan újraértékelje a szereplőket: bizonyos helyzetekben együtt érzünk velük, máskor szinte félünk tőlük.
Egyedülálló atmoszférája kiemeli a könyvet a hasonló pszichológiai történetek közül, a Covid alatti világ bizonytalansága rátelepszik minden szereplőre. Szinte kézzel foghatóvá válik az az érzés, amikor az emberek fizikailag és érzelmileg is megrekednek valahol, és már nem is tudják pontosan, mikor kezdtek el szétesni körülöttük a dolgok. Nem tudnak hazamenni, nem tudnak továbblépni, így kénytelenek egymás mellett létezni ebben a furcsa, időn kívüli állapotban. A szálloda lassan saját szabályrendszert alakít ki, ahol minden apró gesztusnak jelentősége lesz, és ahol a gyanakvás szinte észrevétlenül költözik be a mindennapokba. Az udvarias beszélgetések alatt búvópatakként jelenik meg szépen lassan a paranoia, a magány, az elfojtott agresszió és az a nagyon nyugtalanító érzés, hogy valójában senki sem ismeri igazán a másikat…
A borítón látható fotó Jason Schmidt munkája
Kapcsolódó cikkek:
