A tenger ad és elvesz. Lisa See A tenger asszonyai című regénye ebből a kettősségből építkezik, lenyűgöző és megrendítő történetet mesél el. A dél-koreai Jeju szigetén játszódó történet két lány, Young-sook és Mi-ja életét követi végig, akik gyerekként találnak egymásra egy nehézségekkel és elnyomással terhelt világban.
Kapcsolatuk kezdetben menedék, Mi-ja nehéz családi helyzete és a szigetet sújtó politikai feszültségek közepette erős, tiszta barátságuk mindkettőjük számára meghatározóvá válik. Már ekkor kirajzolódik, hogy a kapcsolat többet jelent puszta gyerekkori barátságnál: kapaszkodó az őket körülvevő bizonytalan világban. Az évek múlásával a kötelék olyan próbák elé kerül, amelyek túlmutatnak személyes döntéseiken, a történelem erői formálják.
A regény különleges világba vezeti be az olvasót, a haenyeók közösségébe, Jeju szigetének legendás női búvárai közé. Szabadmerüléssel gyűjtik a tenger kincseit, életük szorosan összefonódik a vízzel. See érzékletesen ír a tenger szépségéről és kiszámíthatatlanságáról, arról a fizikai és lelki erőről, amely ehhez az életformához szükséges.
A közösség szoros, családszerű, a nők egymásra utaltsága, a közös munka és a hagyományok tisztelete mindennél fontosabb. Ez a matriarchális rendszer alapjaiban tér el az általunk ismert társadalmi berendezkedéstől, ezért teljesen új világra nyit ablakot. A mindennapok ritmusát a tenger határozza meg, és ez a kiszolgáltatottság sajátos méltóságot ad a haenyeók életének.
A történet évtizedeken ível át, a szereplők életét átszövik a 20. század történelmi eseményei: a japán megszállás, a második világháború, Korea kettészakadása és az azt követő erőszakos időszakok mind mély nyomot hagynak a közösségen – és az olvasóban. See azonban nem a történelem nagyszabású elbeszélésére helyezi a hangsúlyt, hanem arra, hogy ezek az események miként hatnak az egyének életére. A nagy történelmi fordulatok itt személyes veszteségekké, döntésekké és törésekké válnak. Az események súlya a mindennapi élet apró részleteiben is megjelenik, így a történelem nem háttér, hanem állandóan jelen lévő erő.
Young-sook és Mi-ja barátsága a regény érzelmi fókuszpontja. Gyerekkoruktól fogva fokozatosan bontakozik ki, és egészen a 2000-es évek elejéig vezet. Mély szeretet és lojalitás köti össze őket, ugyanakkor néha félreértések és kimondatlan sérelmek állnak közéjük, amelyek időről időre eltávolítják őket egymástól.
A regény klinikai pontossággal mutatja meg, hogyan alakulnak ki ezek a törések, és milyen nehéz – néha lehetetlen – visszatalálni a másikhoz. A történetben végig jelen van az a fájdalmas felismerés, hogy a legfontosabb kapcsolataink sem védettek a körülményekkel és az idővel szemben.
Lisa See prózája gazdag, a részletek gondosan kidolgozottak, mégsem nehézkesek: a táj, a tenger, a közösség mind élővé válik az olvasó előtt, olvasás közben szinte már vennénk a repülőjegyünket a szigetre. A narratíva organikusan áramlik, nem kényszerít ránk érzelmeket, jönnek azok maguktól. A női sorsok ábrázolása különösen erős, a barátság, az anyaság, az öröklődő traumák és a generációkon átívelő tapasztalatok mind meghatározó jelentőségűek. A regény egyik legfontosabb kérdése, hogy miként lehet együtt élni a múlttal, azzal, amit átéltünk, ahogyan döntöttünk, vagy azzal, amit – bármennyire is szükség lett volna rá – nem mondtunk ki.
A tenger asszonyai nem könnyű olvasmány, de éppen ez adja az erejét. Megmutatja a benne szereplő nők erejét is, akikből mi is erőt meríthetünk.
A borítón látható fotó a www.penguinrandomhouse.com weboldalról származik.
Kapcsolódó cikkek:
