Ha beszélgettünk mostanában emberekkel, biztosan feltűnt, hogy van egy téma, amit képtelenség kikerülni: ez pedig a mesterséges intelligencia. Egyesek tagadják a létjogosultságát, mások titokban kérnek tőle sütirecepteket, és akadnak olyanok is, akik büszkén osztják meg vele legféltettebb titkaikat. Az azonban biztos, hogy kikerülni senki sem tudja. Ray Nayler Az elásott csatabárd című munkája pedig megtalálta a módját, hogy mindhárom csoportot elkápráztassa.
Képzeljünk el egy világot, amelyben az országokat érintő döntéseket egy kifinomult, az adott ország szokásaira hangolt mesterséges intelligencia hozza meg. Semmi előítélet, semmi politikai játszma, csak vegytiszta stratégia.
Nem tetszik?
Akkor képzeljünk el egy olyan világot, amelyben a döntéshozatal olyannyira nem automatizált, hogy évszázadok óta egyetlen ember kezében összpontosul. Az utódlás csak álca, és a hatalmat egy folyton új testben újjászülető, de a kiegyensúlyozottságot biztosító önkényúr gyakorolja. Semmi instabilitás, semmi dráma, csak az, ami már jól bevált.
Nekünk talán mindkét verzió elrettentően hangzik, Ray Nayler legújabb könyvének szereplői azonban a két valóság között kell lavírozniuk. Zója, a kiégett forradalmár épp tajgai száműzetését szenvedi, amikor titkos látogatója akad. A fiatal kutató, Lilja, egy elhibázott döntést igyekszik helyrehozni, hogy mind szerelmét, mind pedig a minden ismert szabályt átíró találmányát visszakaphassa. Dr. Nyikolaj Agapov egy kellemetlen munkahelyi feladattal szembesül, Nurlan pedig hiába törekedett láthatatlanságra egész életében, egy ártalmatlan chatelés miatt az éppen zajló parlamenti puccs kellős közepébe csöppen.
Egyszerű emberek, akiknek a nem is olyan távoli jövőben kell nem is olyan könnyű döntéseket hozniuk, nem is olyan sok információ alapján – mindezt úgy, hogy nemcsak az idővel, de tudtukon kívül egymással is versenyt futnak.
A regény, amely a műfajban egyedi módon nem Amerikában, hanem Európában és Oroszországban játszódik, pörgős, filmsnittekre emlékeztető, különböző nézőpontokból „felvett” jelenetekkel vezet minket végig a világvégén – mintha az első sorba vettünk volna jegyet!
Eközben azonban arra is szán időt, hogy olyan aktuális kérdésekre reflektáljon, mint a migráció, a diktatúra, a döntési szabadság, a vásárlói trendek vagy a mesterséges intelligencia térnyerése. Az autoriter Föderáció és a mesterséges intelligenciák által vezérelt Nyugat világlátása ugyanis egy ponton elkerülhetetlenül összecsap, összemorzsolva mindenkit, aki az útjukba kerül.
Ray Nayler, akinek harmadik kötetét tarthatja kezében az olvasó, egyaránt dolgozott a Békehadtestnek, a Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalnak, illetve az Egyesült Államok azeri nagykövetségének, nem kell meglepődnünk hát, hogy jól ismeri az európai és közép-ázsiai társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat, illetve könnyedén tud egyszerre globális és lokális szinten gondolkodni.
Könyve egy sejtelmes, nyomasztó, mégis végtelenül elgondolkodtató disztópia, amely a ma legégetőbb kérdéseivel játszadozik el mesteri módon – a jövőben.
Kapcsolódó cikkek:
Fotó: From Earth to the Stars
