A HUBBY – Év Gyerekkönyve Díjak fordítói kategóriájának rövidlistája

Kicsit olyan ez a lista, mint az olimpiai játékok összefonódó, ötös emblémája: szép, színes egyben, és nagyon nem könnyű eldönteni, melyik karika sikerült benne a legszebbre.

Netán David Hockney – Martin Gayford: A képek története című könyve, Papolczy Péter élvezetes fordításában? Ez a közvetlen, jó hangulatú séta a rajzolás, a festészet, a fényképészet – vagyis a vizuális művészetek – izgalmas útvesztőiben, amelynek során nemcsak rácsodálkozunk az egymás mellé helyezett régi és kortárs ábrázolásokra, de azt is megértjük, hogy miért foglalkoztatta az embert a kezdet kezdetétől a világ képpé varázsolásának vágya, és hogy ez a törekvés minden kor minden stílusának minden különbségében is egy és ugyanaz maradt. Egyszerű, de fontos gondolat ez, és ha belénk férkőzik, az útvesztőt már nem is útvesztőnek, hanem játékos vándorútnak fogjuk látni.


A szerelmi bánatnak és a szénanáthának még mindig nincsen igazi ellenszere, állapítja meg Jean-Claude Mourlevat
A Visszafelé-folyó című könyvében, ami Tótfalusi Ágnes szépen hangolt mondataiban szeretteti meg magát a magyar olvasókkal. Tomek, a falucska egyetlen vegyesboltjának ifjú gazdája, elindul világgá, hogy megtalálja a lányt, aki az örök élet vizét keresi, és míg követjük őt egyik kalandból a másikba, megint meggyőződhetünk róla, hogy a leggazdagabban áradó mesék ejtik a legtöbb kedves, emberi apróságot az útjukba.


Anna Woltz Alaska – Nem vagy egyedül című regénye – Rádai Andrea pörgős, jól eltalált magyarításában – a fiatalok mindennapjaiba, egy iskolába kalauzol, ahová két hősünk, egy Sven nevű, epilepsziás fiú és egy Parker nevű lány csak most érkeztek meg. Rendben, ők az új gyerekek – de akkor ez az Alaska mégis kicsoda? Nos, ő pedig egy régi kutya, mégpedig Parker régi kutyája, akitől hónapokkal ezelőtt meg kellett válnia, de akivel most, váratlanul újra találkozik – és ez a találkozás Svennel is összeköti őt. És miközben száguldunk a történetben, mint Parker a kerékpárján, de úgy, hogy a külvilág megszűnik létezni körülöttünk, mint olykor Sven körül, megértjük, amit Alaska tud: hogy végtére semmi másban nem találhatunk annyira önmagunkra, mint másokhoz tartozásunkban.


Egy réges-régi történet is, mely szerint kisded született, aki megmenti a világot, öltözhet új köntösbe, pontosabban irhába: a náthás orrú, a fogszabályzós, az oldalra fésült hajú, a begipszelt lábú és a többi, ahány-annyiféle bárány vállalkozik egy éjszakai kirándulásra Ulrich Hub Az utolsó bárány című meséjében – amelynek szelíd iróniáját Érsek-Obádovics Mercédesz finom stílusérzékkel adja vissza –, hogy meglátogassa a csecsemőt. És bár végül az is kiderül, hogy a tevék titokban nem vetik meg a langymeleg vörösbort, innen az a bizonyos, furcsán ringatózó járásuk, mégsem csupán ennyi tűnődnivalót kap az, aki végigolvassa a bátran mulatságos, mégis esendően szép történetet.


Szabó T. Annát és Dragomán Györgyöt külön-külön is rengetegen szeretik – ebből a külön-különből egybeolvadt, külön öröm, amikor ketten együtt fordítják Beatrix Potter megunhatatlan, régi meséit az angol Tóvidékről: a Nyúl Péter és barátait. Az egyszerre ötletes és szívhez szóló mesék persze játszva bűvölik el az alvás kötelességétől még egy egy negyedórát elcsenő gyerekeket, de a sietve mesélni kezdő apuka vagy anyuka is azon kapja magát, hogy várhat még az a sok-sok fontos, esti tennivaló, hiszen olyan jó visszaszökni a gyerekkorba egy kicsit, és önfeledten drukkolni az oktondi Nyúl Péternek, nehogy elkapja a szigorú Gergelyfi bácsi. Igen, vannak könyvek, amelyekhez időről-időre újra közel kell hajolni, márpedig ezek a mai nyelven megszólaló, régi-régi mesék épp ilyenek: hol volt, hol nem volt: mindőnk gyerekkorát egyszerre elevenítik meg.

No, ugye, megmondtam: olimpikon legyen a javából, aki mármost ebből az öt színes karikából egyet a többi fölé képes emelni!