Vannak könyvek, amelyek izgalmas történetük mellett új fényt vetnek arra is, hogy kik is vagyunk mi, magyarok. Gyarmati-Paor Zoltán Vér/Vonal című regénye ilyen: a tudomány, a hit és a történelem határán mozgó, izgalmas és gondolatébresztő történet, amely egyszerre szól a magyar örökségről, a felelősségről és a hovatartozásról. A szerző különleges pályát tudhat maga mögött, most pedig első regényével egy új műfajban is maradandót alkotott. Erről, a könyv születéséről és a folytatásról beszélgettünk a szerzővel.
Jogászként, filmrendezőként, operatőrként, fotósként, grafikusként, sőt feketeöves harcművészként és zeneszerző-zongoristaként is bemutatkoztál már. Honnan jött az ötlet, hogy most regényt írj?
Soha nem gondoltam volna, hogy írni fogok. A filmek világában dolgoztam, amikor néhány éve a sors a Magyarságkutató Intézethez sodort, Kásler Miklós professzor úr mellé.
Operatőr-vágóként rengeteg eseményt dokumentáltam, sorozatban forgattam és vágtam az előadásokat a Magyar Királyság nagyságáról, az Árpádok jelentőségéről, és múltunk olyan eseményeiről, amelyek nem kerülnek be a történelemkönyvekbe.
Amikor az így összegyűjtött tudás elért egy kritikus tömeget, egyszerűen ki kellett jönnie valahogy. Egy éjjel leültem, írtam egy jelenetet, amit eredetileg filmnek szántam, hiszen a film az a műfaj, ami leginkább elér a nagyközönséghez. Azzal a mondattal kezdődött, hogy „Mit keresnek páncélos lovagok a laboromban?” A kisfilm, amit könyvajánlónak készítettünk, szintén ezzel indul.
Rendkívül hálás vagyok azért, hogy a Jóisten errefelé vezérelt, hiszen az, hogy ez a könyv megszülethetett, nagyrészt ennek az intézetnek köszönhető. Az itt zajló kutatások, az itt megismert nagyszerű emberek és történetek mind benne vannak ebben a könyvben, egy csokorba gyűjtve és egy történetre felfűzve.
Itt fogalmazódott meg bennem az a vágy, hogy ezek az értékek az olvasók széles köréhez eljussanak, ne csak a szakmai berkekben éljenek tovább.
A Vér/Vonal egyszerre tudományos, történelmi és misztikus. Sokan emlegetik úgy, mint a „magyar Da Vinci-kód”. Ez számodra bók vagy inkább teher?
Ez egy olyan léc, amit nagyon nehéz megugrani, mégis, ha valaki így hivatkozik rá, azt inkább elismerésnek veszem. Dan Brown világklasszis. A Vér/Vonalban valóban vannak olyan motívumok – a Szent Korona elrablása, egy Árpád-házi leszármazott felkutatása, a királyság visszahozatalának gondolata – amelyek miatt az olvasók gyorsan rávágták, hogy „ez a magyar Da Vinci-kód”. És ezzel tulajdonképpen mindent el is mondanak: üldözés, rejtély, kutatás, titkok, árulás, rejtvények – mai környezetben.
Úgy érzem, hogy ez a típusú történetmesélés hiánypótló, eddig nem nagyon volt hasonló hibrid (ironikus történelmi akció-krimi-thriller) műfajú, magyar történelmi és tudományos alapokra épített mai történet.
Pedig a magyar történelem és kultúra bőven adna hozzá alapanyagot. Ha ez hasonlít arra a történetkezelésre, amivel nagy írók rendelkeznek, az számomra nagyon nagy öröm, de egyszer eljön a pillanat, amikor a történet és a karakterek saját életre kelnek. Utólag úgy látom, ha szerettem volna, se tudtam volna másképp megírni a regényt.
A regény egyik legkülönlegesebb vonása, hogy a magyar történelem megelevenedik benne. Futunk a Halászbástyán, Budapest utcáin, miközben a múlt eseményei szinte mellénk lépnek. Ritka, hogy egy regény ennyire természetesen meséljen a történelemről. A magyarságtudat, az ezeréves múlt felelevenítése tudatos cél volt számodra? Szeretted volna, ha a fiatalabb generációk is közelebb kerülnek ehhez a világhoz?
Nem tudtam behatárolni az olvasói célcsoportot, de semmiképpen nem akartam „kurzusművet” írni. Fontosnak tartottam, hogy ne legyen didaktikus, mert azt, amit közvetíteni szeretnék, nem szabad erőltetni, csak megmutatni, érdekessé tenni. Ez sokkal nehezebb, de szerintem csak így működik.
Ma nagyon nagy a csábítás arra, hogy inkább a nagyvilággal foglalkozzunk – ha utazunk, Hawaii vagy Bali jut eszünkbe előbb, nem az Őrség vagy Erdély. Én tudatosan döntöttem úgy, hogy itthon maradok, mert szeretek magyarul írni, magyarul gondolkodni, magyarul álmodni.
A Vér/Vonal is ennek az érzésnek a kifejezése: szép, mély, értékes kultúránk van, érdemes alaposabban ismerni. A Magyarságkutató Intézetben nap mint nap látom, milyen hatalmas kincsen ülünk. Az ember több lesz attól, ha ezt mélységében ismeri. A könyvet a kisfiamnak ajánlottam, hogy ő is legyen büszke arra, hogy magyarnak született.
Térjünk át kicsit a történetre. Két főhőst ismerünk meg, Rolandot és Emmát, akik a tudomány és a történelem határán mozognak. Hogyan születtek meg a karakterek?
Amikor a főhősön gondolkodtam, rengeteg kérdés felmerült bennem: ki legyen, milyen legyen, mit képviseljen? 2022-ben kezdtem írni a regényt, a „woke” időszak közepén, amikor már az is szokatlannak számított, ha valaki fehér, heteroszexuális, keresztény értelmiségi férfit szerepeltet.
Herczeg Roland egy összetett figura: (túlságosan) is sokoldalú, a végsőkig ragaszkodik az elveihez, és tele van hibákkal. Nem akcióhős, nem világmegváltó, hanem olyan ember, aki képes jól dönteni akkor, amikor igazán számít.
Bíró Emma, a kutatónő pedig ennek a teljes ellentéte. Racionális karrierista tudós, akit olyan nők inspiráltak, akik egyszerre akarnak helytállni a szakmájukban és a magánéletükben, és akikre sokszor irreálisan nagy elvárásokat helyez a társadalom. Emma ebben a közegben próbál egyensúlyt találni, miközben a történet végére őt is megérinti valami mélyebb: a magyarság eszméje, a közös gyökerek ereje.
A főszereplők éhesek, fáradtak, csalódottak, elegük van mindenből, és ettől lesznek annyira valóságosak. Nem akartam steril, tökéletes figurákat, inkább olyan embereket, akik ugyanúgy küzdenek a saját korlátaikkal, mint bárki más. Hiszek abban, hogy valamennyiünkben ott rejlik a könyv főhőseinek inspiráló jelleme.
A könyv elején szereplő John Stuart Mill idézet, miszerint „A gonosz győzelméhez csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradnak”, nagyon erőteljes. Hogyan kapcsolódik ez a saját törekvéseidhez és a könyv hőseihez?
Az életem során azt tapasztaltam, hogy büszkeséget nemcsak a család, a karrier vagy a nagy szavak adhatnak, hanem az is, amikor váratlan helyzetben, minden erőfeszítést beleadva teszel valamit, és azt siker koronázza. A hősöket az különbözteti meg, hogy bátrak: nem félelem nélkül, hanem a félelem és a kétségek ellenére mernek helyesen cselekedni, és végigküzdenek egy teljes éjszakát. Nem mondják, hogy „nem az én dolgom”, nem fordítják félre a fejüket, még akkor sem, ha a feladat messze meghaladja az emberi teljesítőképességet.
A könyv végén elrejtettél apró utalásokat a kötet folytatására vonatkozóan. Ha valaki nagyon szemfüles, talán kitalálhatja, de elárulsz valamit, mire számíthatunk a második részben?
A következő részben egy új uralkodóház kerül a középpontba, amely a történelem árnyékában alakította a magyarság sorsát, és amelynek nyomai még ma is fellelhetők. A történet során ismét izgalmas felfedezések és titkos összefonódások várják az olvasót, miközben a múlt legendái és a valós tudományos kutatások egy különleges szakrális tárgy köré szerveződnek.
Ez a világ is tele lesz elképzelhetetlen fordulatokkal és erőt próbáló helyzetekkel, amelyekben a bátorság és a becsület kulcsszerepet kap. Az Arc/Vonal a 2026. évi Ünnepi Könyvhéten várható.
Kapcsolódó cikkek:
