Dan Brown nyolc év után visszatér Robert Langdon professzorral, és vele együtt a Langdon-sorozat következő rejtélyével. A titkok titka a szerzőtől megszokott terepen mozog: kódok, szimbólumok, titokzatos gyilkosságok és titkos társaságok szővik át. Ám ezúttal nem templomok vagy műalkotások mélyére pillantunk, hanem az emberi tudat legrejtelmesebb zugaiba.
A történet Prágában játszódik, ahol Langdon professzor barátnőjét, Katherine Solomont egy rangos konferenciára hívják, hogy bemutassa legújabb kutatása eredményeit. Katherine a noétikus tudomány határain dolgozik, azon a vékony mezsgyén, ahol a gondolat és a valóság összeforr.
Épp publikálni készül erről írt könyvét, megkérdőjelezve évszázados meggyőződéseinket az emberi elme képességeiről, amikor a konferenciát követő reggelre minden a feje tetejére áll: Katherine eltűnik, a kéziratnak nyoma vész, és Langdon ismét rejtélyek között találja magát.
A történet több síkon fut, Prágából Londonon át egészen New Yorkig vezet, miközben a múlt és a jelen eseményei összeérnek. A könyvben ott vibrál minden, amit a Brown-rajongók annyira szeretnek: rejtett üzenetek, történelmi utalások, titkos társaságok és a hatalommal való örök emberi játék. De A titkok titka más, mint az eddigi Langdon-regények. Itt nem a kultúra, hanem a tudomány és a hit határterülete válik főszereplővé, az a kérdés, hogy vajon az ember képes-e uralni a tudatát, és ha igen, mit kezd a hatalommal, amit ezzel szerez.
Dan Brown korábbi regényei – A Da Vinci-kód, Az elveszett jelkép vagy az Inferno – grandiózus szimbólumrendszereket mozgattak meg.
Itt a titkok személyesebbek, közelebbiek. Langdon nemcsak egy kódot próbál megfejteni, hanem saját, a világról alkotott értelmezését is. Miközben a városok felett összeesküvések sötét felhői gyülekeznek, és a háttérben egy titokzatos szervezet próbálja ellehetetleníteni, hogy Katherine kutatása napvilágot lásson, a professzor kénytelen szembenézni azzal a gondolattal, hogy az ész talán nem minden rejtvényt képes megoldani.
A regény sodró lendülete Dan Brown védjegye: rövid, feszes fejezetek váltják egymást, mindegyik végén egy apró cliffhanger, ami letehetetlenné teszi a könyvet. De a tempó mögött filozófiai mélység rejtőzik, ami új dimenziót ad a történetnek.
Az emberiség mindig is a titkok vonzásában élt – templomokban, kéziratokban, vagy éppen a tudományban keresve a választ arra, hogy kik is vagyunk valójában. Brown most ezt a vágyat fordítja önmagunk felé: mi van, ha a legnagyobb titok nem a múltban, hanem bennünk rejlik?
Langdon mellett új szereplők is feltűnnek: Janáček százados, a cseh titkosszolgálat pragmatikus, de titkolózó ügynöke; Heide Nagel, a nyugodt modorú, de kiszámíthatatlan amerikai nagykövet; Jonas Faukman, a Penguin Random House kiadó szerkesztője; és a Gólem névre hallgató misztikus lény, aki mintha a prágai legendákból lépett volna elő. Mindannyian egy olyan világ részei, ahol a tudomány és a hatalom összefonódása veszélyes játszmákat indít el.
A titkok titka egy újabb rejtélyregény és egyúttal Dan Brown válasza a 21. század bizonytalanságára. A mesterséges intelligencia, a tudományos áttörések és az emberi tudat határai mind olyan kérdések, amelyekkel ma is együtt élünk.
A könyv ezekről beszél, csak éppen a Brownra jellemző, szimbólumokba rejtett formában. A végső kérdés – vajon a tudat képes-e alakítani a valóságot – egyszerre ijesztő és lenyűgöző. Egy regény, ami arra figyelmeztet: a legnagyobb rejtély sosem a világban, hanem az emberi elmében lakik.
Kapcsolódó cikkek:
