A Z-generáció menti meg a könyvpiacot?
Akkor most olvasunk, vagy nem olvasunk? Az adatok világszerte, ahogy nálunk is, azt mutatják, hogy egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe. Ugyanakkor van egy olyan, egyre gyarapodó létszámú csoport, amelynek tagjai lelkesen vásárolják a könyveket, gyűjtik a népszerű sorozatokat, és hajlandók akár órákon át sorban állni, hogy kedvenc szerzőjükkel dedikáltathassák a példányaikat. Úgy néz ki, a Z-generáció, alapvetően a fiatal lányok és az általuk kedvelt műfajok mentik meg a gyengélkedő könyvpiacot.
Ha megfordulunk egy-egy nagyobb könyves rendezvényen, azt láthatjuk, hogy – hacsak nincs jelen egy Nobel-díjas író – a leghosszabb sorok a new adult, azaz fiatalokról és fiataloknak szóló kötetek pultjai előtt kanyarognak.
És ez mindenképpen jó hír, ha belegondolunk, hogy épp nemrégiben sokkolta a magyar szakembereket és a közönséget a KSH legfrissebb időmérlege. Ennek adatai szerint amíg a 80-as években még átlagosan 12 percet töltöttünk könyvolvasással naponta (mondjuk azért az sem sok), addig ma már csak napi két percet. A csökkenést főként az magyarázza, hogy úgy általában mind kevesebben szánnak időt ilyesmire, az arányuk a 80-as évek végi 13 százalékról nem egészen háromra zuhant. Ez azt jelenti, hogy jelenleg csak minden 35. honfitársunk vesz egyáltalán a kezébe könyvet.
Az adatok másutt sem sokkal biztatóbbak: 2024-ben az átlagos brit mindössze három könyvet olvasott el (vagy hallgatott meg), 40 százalékuk pedig egyet sem, míg az Egyesült Államokban húsz év alatt, 2003 és 2023 között 40 százalékkal csökkent azok száma, akik szórakozásként könyvek után nyúlnak.
És itt lép be a képbe a 16-29 éves korosztály, akik ugyan legfőként speciális zsánereket olvasnak, de olvasnak, és ez a lényeg. Az idei frankfurti könyvvásár fiatal látogatói alig várták, hogy megnyisson az esemény, és máris tömegesen özönlöttek oda a new adult regények standjaihoz, ahol feltűnő külsejű, élénk színű, csillogó-villogó, élnyomott kiadványok sorakoztak.
Ezek közül a legnagyobb sikernek Mona Kasten Maxton Hall-kötetei számítanak: a dark academia játékszabályainak megfelelően egy angol elit iskolában játszódó, „ellenségekből szerelmesek”-sztoriból német tévésorozat is készült, és ez lett az Amazon Prime Video legtöbb nézővel rendelkező, nem amerikai sorozata.
A Z-generáció, elsősorban annak női fele tehát olvas, és igényei nyomán újabb és újabb műfajok, alműfajok és keresztműfajok tűnnek fel a piacon. Az élen a romantikus regények és azok különféle zsánerváltozatai állnak, többek között a romantasy, azaz a szerelmi sztori és a fantasy hatásos keveréke.
Ilyen például K. A Linde Tölgy és magyal-ciklusa, ahol egy bátor tolvajlány küzd egy vonzó szörnyeteggel a valódi New York helyén kialakult képzeletbeli varázsvilágban, Rebecca Yarrostól a sárkánylovasképző katonai iskolában játszódó Negyedik szárny, vagy Sarah J. Maas szintén mágikus-romantikus regényfolyama, a Tüskék és rózsák udvara. A szerzők boszorkányos ügyességgel vegyítik a fantasztikus elemeket a valódi emberi problémákkal, hogy minden olvasó tudjon azonosulni valamelyik szereplővel, az eredmény nem véletlenül rendkívül népszerű. A románc és izgalom keveréke végtelen számú lehetőséget kínál a dark romance-től (S. T. Abby: The Mindf*ck Series) a dark fantasy romance-en át (Caroline Peckham – Susanne Valenti: Zodiákus Akadémia) a paranormális romantikus regényig.
Sokan azért vesznek könyvet a kezükbe, hogy elmeneküljenek a hétköznapokból, és a nyomasztó valóság helyett legalább átmenetileg egy vigaszt, reményt és biztonságot kínáló világban találják magukat.
Neki szólnak a szerethető szereplőkkel és szívmelengető történetekkel dolgozó cosy fantasy kiadványok, így Travis Baldree Legendás Latték-könyvei, Heather Fawcett Emily Wilde tündérenciklopédiája, vagy A. T. Qureshi bájos regénye, A Sárkánybébi kávézó. Itt nem kell félni a hagyományos fantasyt gyakran jellemző vérfagyasztó fordulatoktól, drámai jelenetektől, gonosz lényektől, a meghitt légkör és a happy end garantált.
A könnyedség utáni vágy a krimiket is átformálta, hiszen az is szívesen olvas izgalmas nyomozásokról, akit riasztanak a véres jelenetek, a durvaság és a kegyetlenség. Így született meg a cozy crime műfaja, amelynek talán legismertebb képviselője Richard Osman.
De ugyanezt a hangulatot hozzák Jessica Fellowes Mitfordi rejtélyek-könyvei, Patricia Finney Grace kisasszony nyomoz-sorozata, amely a bűnügyi és a történelmi regényt kombinálja, vagy a skandináv krimiktől megszokott brutalitást üdítően nélkülöző Kulcs-sorozat első darabja, a Julia Stark stockholmi magánnyomozó első esetét bemutató A rejtély kulcsa (írója az egyébként a Lars Kepler-köteteket is jegyző Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril szerzőpáros).
Szintén új műfaj a disztópiák nyomasztó jövőképével szemben kedvező kimenetellel biztató hopepunk és solarpunk. Előbbiek, köztük Becky Chamberskönyvei (például a Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz), vagy T. J. Klune regénye, a Túl az égszínkék tengeren, egy elképzelt jövőbe visznek, ott azonban a szereplőik nem pusztulással szembesülnek, hanem egymással összefogva pozitív változást érnek el.
A hopepunk tehát az együttérzés, a kedvesség és a közösség erejét hangsúlyozza, míg a solarpunk utópikus társadalmai sikeresen építettek fel egy fenntartható világot, megújuló energiaforrásokkal, természetközeli életmóddal, igazságossággal és egyenlő esélyekkel.
A fantasy alkategóriájának számító zsánert szintén egyre többen olvassák, úgyhogy biztos, hogy hamarosan újabb alműfajok születésére is számíthatunk.
Kapcsolódó cikkek:
