Vakító hó, a kék minden színében szikrázó, jeges tenger, gleccserek és sehol másutt nem látható állatok: újabban egyre több regény visz minket az Északi-sarkkörön túlra. Szerzőik nemritkán saját tapasztalataik alapján keltik életre a távoli észak történelmét, sajátos kultúráját és lenyűgöző tájait.
Minden A tetovált lánnyal kezdődött. A svéd Stieg Larsson Millennium-sorozata meghatározó szerepet játszott abban, hogy megismertesse a nemzetközi könyvpiacot a nordic noir kifejezéssel, és elindítsa a műfajt világhódító útján. A skandináv krimi népszerűsége azóta is töretlen, sőt egyre nő. Nyomában pedig újabb és újabb északi szerzők válnak az olvasók kedvencévé, az angolszász piacon ugyanúgy, mint nálunk.
Olyannyira, hogy egy felmérés szerint az északi országok irodalmi ügynökségei jóval nagyobb arányban adják el a külföldi kiadási jogokat, mint ahogyan az várható volna egy körülbelül 28 millió lakosú területtől, amelynek a nyelveivel ráadásul nagyon kevés fordító tud dolgozni.
A skandináv krimi ugyan továbbra is vezeti a mezőnyt, olyan szerzőkkel az élen, mint a norvég Jo Nesbo, vagy a Lars Kepler írói néven publikáló svéd házaspár, Alexandra Coelho és Alexander Ahndoril (tőlük legutóbb Az alvajáró jelent meg magyarul). A thrillereken túl azonban nálunk is sokan rajonganak az északi irodalom egyéb műfajaiért, legyen szó akár az izlandi Jón Kalman Stefánsson különös hangulatú történeteiről, a norvég Karl Ove Knausgård autofikciós sorozatáról, a dán Sissel-Jo Gazan biológiai nézőpontú regényeiről, vagy akár ifjúsági és gyerekkönyvekről.
Halál a sarkkörön túl
A skandináv írók újabban olyan távoli tájakra is elkalauzolnak bennünket, ahová korábban ritkán vittek el minket könyvek: az északi sarkvidékre. Az izlandi Ragnar Jonasson krimije, a Hóvakság a szigetország legészakibb pontján, egy kisvárosban játszódik. Ide érkezik meg Reykjavíkból a fiatal rendőr, Ari Arason, naivan azt gondolva, hogy ebben a mindentől távol eső, mindössze egy keskeny hegyi alagúton át megközelíthető településen soha semmi izgalmas nem történik. Ám, ahogy haladunk előre a történetben, a városkát elborítja a hó és a sötétség, majd megtörténik az első gyilkosság.
A Hóvakság klasszikus bűnügyi regény, nem véletlenül érezhető rajta Agatha Christie hatása, akinek több krimijét a szerző fordította izlandira. Ám Miss Marple-lal vagy Poirot-val ellentétben a pályája kezdetén járó főszereplő fiatal, és távolról sem tévedhetetlen. Olykor bizonytalan, olykor hibázik, olykor tépelődik, és éppen ez teszi őt emberivé, rokonszenvessé. Mivel a Hóvakság a szerző Sötét Izland-sorozatának első kötete, számíthatunk rá, hogy Ari visszatér, és a szemünk előtt válik tapasztalt és hozzáértő nyomozóvá.
Ugyancsak Izland egyik távoli sarkában, egy tanyán játszódik Yrsa Sigurðardóttir könyve, a Zárkózz be! Az „izlandi krimi királynőjeként” is emlegetett szerző ebben mutatja be először nyomozópárosát, Karólínát és Týrt, akiknek rögtön egy viszolyogtató családirtásos ügyet kell felderíteniük.
A hátborzongató hangulatot csak fokozza a sötétség és az elszigetelt, kopár környék, egy magányos tanyaház, míg az a szerkezeti megoldás, hogy az idősík folyamatosan vált a nyomozás és az azt megelőző néhány nap történései között, végig fenntartja a feszültséget. A magyarul nemrégiben megjelent regény a Tükörjég-sorozat első darabja, és mivel eredeti nyelven a sorozatot már négy kötet alkotja, Karólínával és Týrrel is biztosan találkozunk még.
Változó világ, eltűnő fajok
Ahogyan többen rámutattak már, ami a sarkvidéken történik, az a jövőben az egész világot érinteni fogja. Nem véletlen, hogy az ott játszódó könyvekben rendszeresen megjelenik a klímaváltozás miatti aggodalom. Ilyen ökothriller Charlotte McConaghy regénye, Az utolsó vándorlás. A szerzőt egy Izlandon átélt váratlan hóvihar ihlette meg, de a történet megírásához felhasználta édesapja élményeit is, aki egy időben egy alaszkai lazachalászhajón dolgozott. A cselekmény során Grönlandtól a Déli-sarkig követhetjük a főszereplő fiatal nő, Fanny sorsát, aki viszont egy kihalásra ítélt madárfaj, a sarki csér utolsó kolóniájának nyomában halad egy hajó fedélzetén. Az amúgy is súlyos lelki terheket cipelő lányt egyre mélyebb kétségbeesésbe ejti az pusztuló élővilág látványa, bár a szerző a könyvével azt üzeni, még mindig nem késő változtatni.
Hasonló gondolatokat fogalmaz meg a finn Iida Turpeinen magyarul a közeljövőben megjelenő könyve, A tengeri tehén és egyéb kihalt állatok. A címben szereplő óriási tengeri emlőst, a Steller-tengeritehenet 1741-ben fedezték fel a Bering-expedíció tagjai, és harminc évvel későbbre már egyetlen élő példány sem akadt belőle. A könyv először az expedíció Kamcsatkáról az amerikai kontinens felé vezető útját meséli el, majd száz évvel később Alaszka néhány lakójának kutatómunkáját, akik az új kormányzó megbízásából az állat csontvázát keresik, míg végül eljut 1952-be, amikor egy finn professzor dolgozik a szóban forgó csontváz helyreállításán. Az egész regényen végigvonul az a téma, hogy vajon az emberi felfedezővágy mikor billen át gőggé, és belátjuk-e, milyen visszavonhatatlan következményekkel jár, ha megváltoztatjuk az élővilágot.
A svéd Ann Helén Laestadius Lopás című regénye szintén egy mind gyorsabban eltűnő természetes világhoz szóló szerelmi vallomás, de közben krimi és felnövéstörténet is. A főszereplő, Elsa, egy számi rénszarvaspásztor lánya kilencévesen szemtanúja lesz, amint a kedvenc rénszarvasborját egy férfi megkínozza és megöli. A kislány akkor hiába fordul a hatóságokhoz a bűncselekmény miatt, azt a rendőrség simán lopásnak minősíti, és annyiban hagyja. Elsa azonban nem felejt, és felnőttként elégtételt vesz a tettesen. A szerző maga is számi származású, így jól ismeri és megragadó erővel mutatja be a sarkkörön túli őslakosok eleve konfliktusokkal terhelt hétköznapjait, amelynek kereteit a szemünk előtt rombolja le a gyorsan változó világ.
Kapcsolódó cikkek:
