Vannak könyvek, amik a szerelemről szólnak – és vannak, amik közben kicsit rólad is. Az utóbbiak ritkák, de amikor rájuk találsz, külön világ nyílik meg: nemcsak romantikát kapsz, hanem árnyalt karaktereket, valódi dilemmákat, érzelmi mélységet, sokszor fájdalmas, de mégis felemelő beszélgetéseket és azt a jóleső felismerést, hogy igen, pont ilyen nehéz – és pont ilyen szép – szeretni valakit. Ezeket a könyveket én intelligens romkomoknak hívom.
Nem habkönnyű limonádék, nem a klisékre építenek, inkább olyan történetek, amelyekben a szerelem mellett legalább olyan fontos a barátság, az öntudat, a határok kiépítése, a gyógyulás vagy épp a gyász. Ahol a karakterek nemcsak egymásra találnak, hanem vissza önmagukhoz is.
Nem véletlen, hogy a romantikus női irodalom ma az egyik legolvasottabb műfaj. Ha te is azokat a történeteket keresed, amelyek egyszerre szólítják meg a szíved és az eszed, ez a három könyv neked szól.
Emily Henry – A boldogság otthona
A boldogság otthona Harriet és Wyn történetét meséli el, akik éveken át tökéletes párnak tűntek, legalábbis kívülről. Ám amikor együtt kell tölteniük egy hetet barátaik nyaralójában – immár titokban lefolyt szakításuk után –, a múlt és a jelen összefonódása nemcsak a kapcsolatukról, de önmagukról is új felismeréseket eredményez. A regény úgy rakja össze két idősíkon keresztül a szereplők közös (és külön) történetét, mint egy tompa fényű mozaikot: fokozatosan bontja ki lelki folyamataikat, miközben körbejárja a barátság, a hűség és az újraértelmezett otthon fogalmát. Igazi mélységet ennek a mellékszereplők dinamikája ad, akik különösen erős baráti társaságként vannak jelen. Mind életszagú, szerethető karakterek, akik nemcsak díszletként funkcionálnak, hanem valódi kapcsolatok mentén rezdülnek.
Emily Henry nagy erőssége, hogy sosem csak a szerelemről ír, hanem arról is, mi minden nehezíti meg azt, hogy szeretni tudjunk. Itt sem a nagy romantikus gesztusokat kell keresni, hanem azokat a mindennapi döntéseket, amelyek egy kapcsolat valódi tartóoszlopai. Ez a történet nemcsak egy kapcsolat végét vagy újjászületését vizsgálja, hanem a szerelem határait is: mit jelent szeretni valakit, miközben már nem ugyanazok vagyunk, akik a kapcsolat elején voltunk?
Carley Fortune – Ez a nyár más lesz
Ha létezik nyári könyv, ami egyszerre melengeti meg a szívet és emlékeztet arra, hogy az önállóság nem a magány szinonimája, akkor az Carley Fortune regénye. Főhőse, Lucy visszatér a gyerekkora színhelyére, a festői Prince Edward-szigetre, ahol régi barátságok és egy soha be nem teljesült szerelem várja. A nyár lassan bontakozik ki, s miközben a régi szerelem újbóli felbukkanását és egy mély barátság újrarendeződését életi át, Lucy nem rohan döntést hozni, hanem időt kér. Van valami mélyen megnyugtató abban, amikor egy regény nem sietteti a szereplőit – csak engedi, hogy kibontakozzanak. A történet üdítően őszinte abban, ahogyan a női öntudatra ébredést nem a szerelem megtalálásában, hanem a saját határok felismerésében ábrázolja. Lucy sem egy kapcsolatban, hanem a saját határaiban talál biztonságra, miközben szívében a női barátság ugyanolyan fontos érzelmi terepet kap, mint a romantikus szál.
A hangulat pedig – nos, az Anne Shirley-utalások, a házi limonádé, a csendes reggelek és éjszakába nyúló tábortüzek egyvelege. És közben ott van minden, amit a Carley Fortune-rajongók szeretnek: az érzelmileg kockázatos párbeszédek, a bizsergető kémia, és egy olyan atmoszféra, amitől az olvasó legszívesebben azonnal repülőre ülne. De ez a történet nemcsak nyári menekülés – hanem meghívás, hogy visszataláljunk ahhoz, akik lenni szeretnénk. Tökéletes olvasmány azoknak, akik úgy vágynak romantikára, hogy közben nem akarják feladni saját hangjukat, mert ez a regény egyaránt szól a női barátság erejéről, a lassú gyógyulásról és a nyarakban rejlő ígéretekről.
Abby Jimenez – Sose felejts el engem
Kevés szerző tud olyan hitelesen írni a hétköznapi terhekről és a hétköznapi csodákról, mint Abby Jimenez. Főszereplői, Samantha és Xavier nem idealizálják túl a romantikát, nem egy hollywoodi forgatókönyv szerint szeretnek egymásba – hanem éppen úgy, ahogy az a valóságban történik: két sérült ember apró lépésekkel épít reményt egymásban. Mindkettejük élete épp egy bonyolult, roppant törékeny szakaszban tart, ahol párkapcsolatuk nem megoldást, inkább további áldozatokat kíván. Hogyan lehet újra vágyakozni, bízni, amikor a mindennapok felemésztenek? A regény különösen érzékeny és rétegzett történet a mentális terhekről és arról, mennyire nehéz megtartani önmagunkat, amikor elsősorban másokért élünk. Hőseink hús-vér emberek, akiknek a boldogság nem egy könnyen jött alapbeállítás, hanem nehezen elért pillanatnyi nyugalom.
Jimenez nem kíméli az olvasót: megmutatja, mennyi önfeladás, düh és bűntudat járhat együtt a szeretettel. A Sose felejts el engem egy fájdalmasan őszinte történet a gondoskodásról, a mentális egészségről, és arról, hogy egy új kapcsolat hogyan talál utat a nehézségek között. A romantikus regények ritkán vállalják magukra az élet valódi súlyát – Abby Jimenez azonban épp ezt teszi. Ez a könyv olyan romantikus olvasóknak szól, akik nem félnek szembenézni a törékenységgel, és értékelik az igazi érzelmi munkát, ami egy kapcsolat mögött rejlik.
Kapcsolódó cikkek:
