Mi marad egy barátságból, ha a másik fél már nem tud válaszolni? Egy jellegzetes kifejezés, egy sajátos mozdulat, egy régi veszekedés, egy közösen olvasott könyv vagy egy el nem költött ebéd. Nádas Péter a Halott barátaim lapjain Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter alakját idézi meg. Közben pedig saját magáról készít egy zavarba ejtően részletes portrét: minden emlék legalább annyit árul el az emlékező tekintetéről, mint arról, akire irányul.
A Sárközy és Társai által kiadott vaskos kötetet nehéz egyetlen műfajhoz lehorgonyozni. Memoár, barátságregény, korrajz, műhelynapló, ars poetica és gyászmunka hullámzik benne egymásba. Míg a Világló részletek a gyerekkor családi és történelmi hálóit bontogatta, a Halott barátaim a felnőtt élet meghatározó kapcsolataihoz fordul. A vér szerinti családfa után az írói rokonság kerül sorra: azok, akikkel Nádas évtizedeken át vitatta meg a mondatok, a szabadság, a szerelem és a halál kérdéseit.
A nevek afféle cölöpök az áramlásban. Nádas olykor kiköt mellettük, majd tovább úszik. Mészöly ügyvédi praxisának feladásától egy önbíráskodás emlékén és a gyomorfekély történetén át alig másfél oldal alatt eljuthatunk egy kisoroszi viharig.
Másutt egy szó hív elő egy gesztust, a gesztus egy házat, a ház egy házasságot, az meg egy korszakot. A szöveg sajátos hullámverésének észleléséhez idő kell: nem lepne meg, ha valaki csak néhány tucat oldal után érezné meg, hogyan lehet együtt mozogni vele.
A könyv az irodalomtörténetből ismerős nevek gazdáit emberi léptékkel méri, miközben nem tagadja el nagyságukat. Mészöly egyszerre dermedt, riadt csillag és nehezen elviselhető férfi; szépsége vonzó, fényessége olykor pusztító. Szinte halljuk elvékonyodó hangját, látjuk beteg kezét, merész vezetési stílusát, szerelmi önzését és gyermeki lelkesedését a műszaki szerkezetek iránt. A nagy ember közelről esendő, olykor akár nevetséges is.
Polcz Alaine alakja kicsúszik a biztos meghatározások közül. A gyakorlati, elméleti és spirituális gondolkodás között mozog, egyszerre tudós, segítő, feleség, beteg és túlélő.
Nádas érzékenyen mutatja meg a szomatizáló testet, a halál szakértőjének saját félelmeit és azt az ihletett látást, amellyel Polcz másokban hamarabb észrevett valamit, mint ők maguk.
A könyv visszatérő kérdése épp az, mennyire érthetjük a hozzánk közel állókat. A barátok évtizedeket töltenek egymás társaságában, mégis csak részlegesen jutnak el a másikhoz.
Esterházy Péter a kötetben arisztokrata és kívülálló, szeretetéhes barát és ünnepelt író. Otthonosan mozog könyvek, zenék és nyelvek között, a gyakorlati élet viszont kifog rajta. Nádas szeretettel és kaján pontossággal őrzi meg a közös utazások, félreértések és felcsattanások apró történeteit. Kettejük viszonya két eltérő prózafelfogás találkozása is: az Esterházy-mondat játékos szabadsága és a Nádas-mondat érzéki, elemző makacssága újra meg újra próbára teszi a másikat.
A Mészöly–Polcz házaspár, Nádas és Esterházy négyese családpótlékként is olvasható. A háborútól sérült, gyermektelen vagy korán elárvult emberek között szülői, testvéri és fiúi szerepek alakulnak ki, majd cserélődnek fel. Mészölyék egy időben örökbe is akarták fogadni Nádast; Esterházy a jelképes család később érkező, derűsebb fiúja. A Halott barátaim olyan családi album, amelyből a veszekedéseket sem retusálták ki.
A négyes egyben irodalmi és politikai szövetség. Közös nyelvet kellett teremteniük egy olyan rendszerben, amely a nyelvet is birtokolni akarta.
Mészöly redukciója, Nádas érzéki pontossága és Esterházy ironikus szabadsága a magyar próza megújulásának különböző útjait jelöli ki. Polcz élőbeszéde, pszichológiai figyelme és a részletek egyenrangúságáról vallott felfogása más irányból alakítja a műhelyt. A Halott barátaim így egy jelentős irodalmi fordulat belső történeteként is olvasható.
Mindennek hátterében ott húzódik a kommunista diktatúra időtlensége, a „végtelenített naptári évek” világa. Áruhiány, kiadói alkuk, igazoltatások, megfigyelés és a legszorosabb körbe beépülő besúgók keretezik a szellemi életet. A belső szabadságot újra és újra ki kell dolgozni egy kisoroszi faházban, egy gombosszegi otthonban vagy egy mondat belsejében. Közben pedig előlépnek azok, akik főznek, mosnak, gépelnek, ápolnak és elviselik a nagy emberek önzésének következményeit.
Ez a közelség nem minden olvasónak kényelmes. A testi részletek, a házassági játszmák és a baráti sérelmek néhol túl intimnek hatnak.
Az emlékező hang olykor túlságosan biztos a saját ítéleteiben, és ritkán hagy kétséget afelől, kinek az értelmezését tekinti érvényesnek. Nádas korán jelzi, hogy ő látta így őket: portrét kapunk, ám folyamatosan mérlegelnünk kell, hol végződik a megfigyelés, és hol kezdődik az emlékező önigazolása.
A Halott barátaim lassú olvasást kér, és nem ígéri, hogy mindenkit beenged a körbe. Van, aki lenyűgözve sodródik vele, más sokáig keresi rajta a fogást, de lesz, aki a végére érve is kívül marad. Sok ajtót megnyit az előzetes ismeretség Mészöllyel, Polczcal vagy Esterházyval, de a hatás fordítva is működik: lehet, hogy épp e kötet indít bennünket műveik felé.
Kiemelt kép: Máté Péter
Kapcsolódó cikkek:
