A címbéli tételmondatot kaptam a Libritől kihívásnak, hogy írjak belőle egy cikket, és én büszkén vállalom a megtisztelő feladatot, hogy majdhogynem. De talán mégse teljesítsem! A címadó felvetés ugyanis arra utal, hogy a nagybetűs „Gamerek”-től alapvetően idegen az olvasás világa, hogy két különböző embertípusról beszélünk, van itten gamer meg … „reader”? Ez azonban nem is állhatna távolabb az igazságtól. Az olvasás és a játék között igen nagy átfedés van szinte minden szempontból. Elég csak megvizsgálnunk a két művészeti ág történelmi kapcsolatát, a közvetített alapélményeik közti hasonlóságokat, vagy a mentális élményük hibátlan összeilleszkedését. Az olvasás és a játszás harmonikus párost alkot, nem kell átnevelni egyikről a másikra az embert, elég, ha kiemeljük, miért jók ők EGYÜTT. Ennek a feladatnak veselkednék most neki. Lássuk hát: Az olvasás és a játszás élményének tökéletes szinkronitása.
Első lépésként fontos leszögeznünk: Az olvasás művészete a kezdetek óta hóna alatt hordozza a játékokat, kisegíti őket, megtámogatja élményüket, és úgy általában részét képezi a játékos élménynek. Eleinte az olvasott szöveg leírta azt, amit az informatika nem tudott bemutatni, majd később elmagyarázta azt, amit a játékmechanika képtelen volt közvetíteni, végül pedig kiegészítette azt, amit a játék narratív szála nem volt képes elmesélni. Nem kell századszorra is felhoznunk a Skyrim felháborító méretű, közel-könyvtárnyi magolnivalóját ahhoz, hogy belássuk: az olvasás és a játszás, mint művészeti ágak, kéz a kézben járnak, mióta mindketten léteztek.
Ez alapján pedig szükségtelen magyarázni egy gamernek, hogy érdemes lenne olvasnia is. Olvas ő bőven, maximum nem szépirodalmat vagy verseket, hanem lore irodalmat, játékdialógust és háttérdokumentumokat. Függetlenül ettől, persze abszolút értem, hogy nem merülhet ki ennyiben a dolog. Én magam is háromszáz óra Zelda dialógus végigböngészése után írom ezeket a sorokat, mégsem mondhatom, hogy telítődtem irodalmi értékkel. Nézzük tehát meg, a puszta fizikai tevékenységen túl milyen mélyebb kapcsolatot találhatunk a két művészeti ág között.
Az olvasás és a játszás élményének párba állítását legegyszerűbben az alternatív világok és hősi karakterek élvezetében érhetjük tetten.
Egyrészt, ahogy egy könyv lapjai, úgy egy játék gigabyte-jai is egy megismerésre váró, misztikus világba repítik el az embert, ahol semmi sem az, amit megszoktunk. A szórakozás pedig ily módon adott: mindkét művészeti élmény kiszakít minket a valóság kínzó öleléséből és elrepít egy megtanulandó, megértendő majd íly módon lelkileg átélhető alternatív szabályrendszerű realitásba. Ez pedig egy csodálatos élmény. Másodsorban, a karakterek és történeteik terén is rendre fellelhetjük a párhuzamot. Ne felejtsük el, hogy mindkét művészeti ág narratív alapú, függetlenül attól, melyik játékot vizsgáljuk. Egy Warzone meccsnek kevés a dramaturgiája, de a rajta keresztül megélt hősélményről nyugodtan lehetne legendákat regélni.
A játékok persze eszétikailag jóval komplexebb termékek, de a történeti tartalmukon keresztül LELKI értelemben nagyon hasonló élményt nyújtanak, mint a könyvek. Így tehát a hasonlóság a legegyszerűbb alapokig felfedezhető: utazni lehet, lapokon és monitoron keresztül is.
Namost itt fejelünk bele abba a tagadhatatlan ténybe, hogy a játék egy aktív, jelentős mentális fókuszt és néha még fizikai állóképességet is igénylő szórakozás (aki nem izzadt még le egy bossfight közben, vagy az utolsó pontra ért payload körüli pánikszerű küzdelem alatt, az hazudik!). Olvasni viszont sok szempontból egy sokkal relaxálóbb elfoglaltság. Hogy lehetne így azt mondani, hogy ha lecseréljük a játszást olvasásra, ugyanolyan szórakozást élünk meg? Sehogy se lehetne mondani. VISZONT, és ez itt a mondandóm lényege, tökéletesen elférnek egymás MELLETT.
Az a módosult tudatállapot, amit egy játék session okoz, élvezetes és élménydús, de kikapcsolódás terén képtelen olyan nyugalmat adni nekünk, mint egy jó óra meditatív olvasás. Ahhoz, hogy minden szempontból megmozgató ÉS relaxáló pihenőidőt tervezzünk magunknak, az olvasás és a játszás KOMBINÁCIÓJA a legjobb választás. Ezért pedig azt javaslom, távolodjunk el attól a gondolattól, hogy a játékok és a könyvek valamiféle hadban állnak egymással, elkeseredetten küzdve tragikusan töpörödő szabadidőnk utolsó másodperceiért. Nem kell valakinek az egeret vagy a lapokat választania. Tökéletesen, sőt javallottan kombinálható hobbik.
Engedjétek meg, hogy most segítsek ebben a kombinálásban.
Ha a játékok világából érkezel, az első dolog, amit érdemes elolvasnod, Ernest Cline Ready Player One regénye. Ez a történet pontosan egy olyan átjárásról szól, amire te is épp készülsz. Ha megragadott a manapság oly népszerű cyberpunk stílus, vedd elő William Gibson Neuromancer regényét, kétségtelenül alapmű, amivel kipótolhatod a tudásod. Ha imádtad a Witchert, de képtelen voltál azt a 400 órát végigjátszani, szerezd be Andrzej Sapkowski Maladie és más történetek novellagyűjteményét, könnyebben kerülsz vele vissza a történetbe. Végül pedig, ha próbálsz leszokni a LoL-ról, de mégis hiányzik a világa, Anthony Reynolds írt neked egy könyvet League of Legends – Romlás címen, hogy emlékeztessen, miért is jobb ezt inkább olvasva átélni.
Remélem tudtam segíteni az ajánlásaimmal, és tudtalak inspirálni a gondolataimmal. Adj az agyadnak időt pihenni, olvass egy jót. Én is azt teszem.
A cikk szerzője Szirmai Gergely filmkritikus, Youtuber
Ilyen és ehhez hasonló írásokat, könyvrészleteket, ismert emberek cikkeit olvashatod a Libri 20 perc könyvklubjában, amelyhez bármikor csatlakozhatsz, ha úgy érzed, hogy készen állsz egy 30 napon át tartó könyves edzéstervre, emellett pedig a programhoz tartozó zárt csoportban bármikor ki is beszélheted legfrissebb könyvélményeidet!
Kiemelt kép forrása: Intercom
