Sokáig úgy tűnhetett, hogy ahogyan a történelemkönyveket, úgy a történelmet is a férfiak írták. Amióta viszont sorra jönnek ki a letűnt korokat női szemszögből bemutató könyvek, legyenek bár szakkönyvek vagy regények, a múlt korábban ismeretlen arcát mutatja meg.
Egy szabálytalan lány
A történet közismert, a szereplők közül mégis csak egynek, Lord Byronnak őrzi a nevét emléktábla a genfi Villa Deodati falán. Itt gyűlt össze 1816 esős júniusában, amikor egy vulkánkitörés miatt egész Európában elmaradt a nyár, az az illusztris társaság, amelynek tagjai mind beírták a nevüket az irodalomtörténetbe. Egy alkohollal és ópiummal terhes, hátborzongató éjszakán ugyanis elhatározták, valamennyien megalkotnak egy-egy kísértethistóriát. A kihíváshoz egyaránt csatlakozott maga Byron, az orvosa, Polidori, illetve a vendégei, a költő Shelley és későbbi felesége, Mary. A versengést vitán felül Mary nyerte, Frankenstein című regényével megteremtve nemcsak egy művet, hanem magát a sci-fi műfaját is.
Ő a főszereplője a holland Anne Eekhout Mary című könyvének, amelyet a fülszöveg lazán az Üvöltő szelekhez és a Jane Eyre-hez hasonlít.
Holott nem maga a könyv versenyez egy kategóriában ezekkel a klasszikusokkal, nyilván nem is ezzel a szándékkal íródott, hanem a főszereplője. Mary Shelley ugyanis alapjaiban cáfolja meg a biedermeier lányokról a fejünkben élő sztereotípiákat. Nemhogy nem sütötte le a szemét szemérmesen, ha meglátott egy jóképű fiatalembert, hanem tizenhét évesen megszökött vele, fittyet hányva arra, hogy a szóban forgó férfi történetesen más valakinek a férje, és az a másik nő éppen gyereket vár tőle. Velük szökött a féltestvére, Claire is, aki később szintén házasságon kívül szült gyereket, állítólag Byrontól, de az is lehet, hogy Shelley-től.
Mary több fronton küzdött a nőkre erőszakolt kényszerek ellen, és miközben számos harcot megnyert, a biológiával szemben veszített: négy gyereke közül mindössze egy érte meg a felnőttkort, és az egyik vetélésébe kis híján maga is belehalt. Hogy a holland szerző miért találta jó ötletnek ezt az önmagában is regénybe kívánkozó életpályát még egy leszbikus szállal is gazdagítani, azt csak ő tudja. Mindenesetre ha valaki, hát Mary Shelley megérdemli, hogy minél többen halljanak róla.
Cukrászda a tengerparton
1910-et írunk, a magyarok viharos történelmüknek azokat az éveit élik, amikor még utoljára elmondhatják magukról, hogy van nekik saját tengerpartjuk. Abbázia ugyanolyan népszerű üdülőhely akkoriban, mint manapság, ide jár a jó társaság nyaralni, vitorlázni, napozni, fürdeni, légkúrázni, továbbá flörtölni és finomakat enni-inni. Meglátja ebben az üzleti lehetőséget a divatos pesti cukrászda, a Gerbeaud tulajdonosa is, és a tengerparti sétányon, az elegáns villák szomszédságában megnyitja a fővárosi üzlet kistestvérét.
Karády Anna Zserbó – A múlt tengerén című regényében ide érkezik meg egy nyári napon Szépkúti Blanka kisasszony, ugyanazzal a fiumei gyorssal, amelyiken utazva a Velencébe tartó Esti Kornél üdvözli a tengert, „thalatta, thalatta”, és tanulja meg, mi a csók.
Blankát a vonaton nem érik ilyen katartikus élmények, neki el kell jutnia az úticéljához, hogy megismerkedjen egy snájdig tengerésztiszttel, és számára is átélt valósággá váljon a szerelem. Mindez persze nem megy zökkenőmentesen, hiszen a lány eredetileg nem férjvadászatra érkezett ide, hanem azért, hogy a pesti cukrászdában szerzett tapasztalatai alapján fellendítse az abbáziai üzemegység forgalmát. Ennek ellenére a szíve átveszi az uralmat az esze fölött, és egy romantikus hajókázás után már éppen könnyelmű lépésre ragadtatná magát, amikor előkerül ellenállhatatlan udvarlójának addig eltitkolt menyasszonya.
Hogy mi lesz kettejük szerelmének sorsa, az egyelőre a jövő titka, hiszen ez a kötet egy sorozat első része. Addig is képzeletben ott sétálunk a szereplőkkel a Kvarner-öböl partján, kávét iszunk, macskanyelvet kóstolunk és konyakmeggyet, korzózunk, hajókázunk, szerelmeskedünk. És közben eszünkbe sem jut, hogy a közeli Pólában hamarosan felbukkan majd egy másik, előkelő családból származó haditengerésztiszt, aki kulcsszerepet játszik Magyarország 20. századi sorsának alakulásában. Úgy hívják, Horthy Miklós.
Két élet összeér
Két akaratos, a botránytól sem visszariadó nő, aki a saját útját járja, és bár évtizedek választják el őket, a sorsuk mégis összekapcsolódik. Aki hozzám hasonlóan szereti a két idősíkon játszódó, jó vastag könyveket, annak Maggie Shipstead A nagy kör című regénye igazi telitalálat.
Az egyik főszereplő, Marian Graves minden szempontból megelőzte a korát. 1914-ben született, méghozzá drámai körülmények között, egy süllyedőfélben lévő hajón. Különc nagybátyjánál nevelkedett, és mindössze tizennégy éves volt, amikor hátat fordított az iskolának, hogy szenvedélyének, a repülésnek szentelhesse életét. Egy gazdag szeszcsempésznek köszönhetően valóra is válthatja az álmát, miután az illető repülőgéppel és pilótaleckékkel egyaránt ellátja őt, nem nehéz kitalálni, mit kérve érte cserébe. Mariannak azonban nyoma vész valahol az Antarktisz fölött, amikor északról dél felé haladva megkísérli megkerülni a Földet. Idővel azonban előkerül a naplója, és itt ugrunk át 2014-be, amikor egy rendező filmet forgat a történetből. Ennek a filmnek lesz a főszereplője a modern hősnő, Hollywood körülrajongott celebje, a botrányairól híres Hadley Baxter, aki egyre több hasonlóságot fedez fel a saját élete és az általa a filmvásznon életre keltett Marian sorsa között.
Talán a terjedelméből adódóan, de az egyébként fordulatos történet olykor leül, a legizgalmasabb része azonban mindenképpen az amikor egy kiszuperált harci gépen Marian nekivág világ körüli útjának.
Lélegzetvisszafojtva követjük, ahogyan megküzd a szükségszerűen felmerülő nehézségekkel, és vele együtt gyönyörködünk a sarki fényben és a hatalmas jégmezőkben. Ehhez képest Hadley története, ivászatai és egyéjszakás kalandjai kevésbé eredetiek, az ő szerepe akkor válik igazán érdekessé, amikor nyomozni kezd a pilótanő titkai után. Ugyanakkor mindkét karakter irigylésre méltóan bátor, szembe mer szállni a konvenciókkal és maga irányítani a sorsát.