A Magyar Gyerekkönyv Fórum a 2020-as év legjobb könyveinek kiválasztására két újabb kategóriát hozott létre a korábban megszokott öt (gyerekkönyvíró [12 éves kor alatti olvasóknak], ifjúsági író [12 éves kor fölötti olvasóknak], illusztrátor, fordító, és a leginnovatívabb könyv) mellé. Az egyiket az ismeretterjesztő, a másikat pedig a 6 év alatti közönségnek szóló könyvek számára.
Ez utóbbi kategóriára azért volt szükség, mert 0-tól 12 éves korig nagyon sokat változnak a gyerekek, jóval többet, mint 12 éves koruktól felnőtté válásukig, ennek megfelelően a nekik szóló könyvek is sokkal nagyobb szórásúak, és az összevetésük is problémás (almát a körtével). Az idei zsűrizés tehát új feladatot adott ugyan a könyvek bíráinak, de egyszerűbbé is tette munkájukat.
Első tanácskozásuk során a zsűri tagjai az alábbi könyveket tartották a tavalyi év legjobbjainak:

Dániel András: A kuflik és az elveszett folt, Pozsonyi Pagony Kiadó

A Kufli-saga tizensokadik részéből megtudhatjuk, hogy a tökéletlenség megszokott otthonosságát semmiképpen nem helyettesítheti a hibátlanság ideája. A foltos nadrágnak foltosnak kell maradnia, és ha véletlenül valaki elvarázsolja róla foltot, akkor azt feltétlenül pótolni kell. Ennek a foltpótlási hercehurcának lehetünk tanúi, miközben egy hófelhő kitartóan nem találja a helyét. Igen, körülbelül ennyi értelme van ennek az új epizódnak is, de megéri a fáradságot.


Grecsó Krisztián: Belefér egy pici szívbe, Magvető Kiadó

Az, ami egy pici szívbe belefér, végül is megtölt egy egészen tekintélyes kötetet. A produktív regényíró ezúttal a gyerekversek mezejére tévedt, és rögtön bele a sűrűjébe a gyerekszájköltészet, valamint a magyar gyerekvershagyomány orbánottói és nemesnagyágnesi ösvényein. A könyv hangulatvilágát Baranyai (b) András illusztrációi teszik még barátságosabbá.


Kiss Judit Ágnes: Babaróka kistestvére, Pozsonyi Pagony Kiadó

Babaróka is régi ismerős, és bár telnek az évek, amióta követjük tétova lépteit a kisdedóvóban, bocsánat, a kölyökőrzőben töltött első napjai óta, nem lett kevésbé cuki. Babaróka története tulajdonképpen a gyerekkor kihívásainak odüssszeiája, mert mint az agyafúrt ógöröggel, rőt hősünkkel is sorban jönnek szembe a kihívások: betegség, hiány, szomorúság követik egymást az alapvetően szórakoztató és derűs történetekben, vagy éppen az a hatalmas lelki megpróbáltatás, ami egy kistestvér megszületésével jár. Egri Mónika rajzai pedig elviselhetetlenül aranyosak


Kiss Ottó: A piros tengeralattjáró, Betűtészta Kiadó

Klasszikus alaphelyzet: hősünknek, Lucának vágya van, egy igazi piros tengeralattjárót szeretne. Nem játékot, igazit. Nem kicsit, ami belefér a fiókba, hanem nagyot. A buta szülők (milyenek legyenek? buták) megvalósíthatatlannak tartják az álmot, és lehűtik a leányka lelkesedését. De mire való a nagymama, meg a tata? Ők bezzeg megvalósítják, aztán meglátjuk, mi lesz. Orosz Annabella illusztrációival megmutatta, hogy milyen az, amikor egy tengeralattjáró egy sünre hasonlít.


Tóth Krisztina: Kígyóuborka, Manó Könyvek Kiadó

A cím kissé félrevezető, nem gasztronómiai ihletésű verseskötetről van ugyanis szó, hanem inkább az összetett szó elemeinek jelentésbeli távolságát kiaknázó lírai eljárásról. És még csak ez sem mondható a kötet vezérfonalának, ugyanis a gyerekkor lelki helyzeteit pontosan és szívmelengetően éreztető költemények uralják a Szalma Edit által illusztrált könyvecskét. A paletta széles: fogpotyogás, versfelejtés, kiöltözés, földalattizás, játék és muzsika tíz percben.