Janikovszky Éva születésének 100. évfordulóját ünnepeljük 2026-ban – és valóban együtt vagyunk az ünneplésben, hiszen a szerző zseniális könyvei már generációk óta kísérik a kicsik és nagyok életét.
Első kötetét Csip-csup címmel még Kispál Éva néven adták ki 1957-ben, majd 1960-ban a Szalmaláng című könyv már a Janikovszky név alatt jelent meg. Bár régen még nem foglalkoztam ennyit Janikovszky Éva munkásságával, de a ‘80-as évek óta meghatározó része az életemnek.
Először mint gyereket nyűgöztek le a kreatív szófordulatokban, humorban és mély mondanivalóban bővelkedő könyvek, majd szülőként a saját gyerekeimnek felolvasva őket új értelmet nyertek a régen belém ivódott sorok és illusztrációk.
„Nálunk az úgy van, hogy ha krimi megy a tévében, akkor én kicsi vagyok, a Bori meg nagy, de ha le kell szedni a pókot a falról, akkor mégis én vagyok a fiú, és ő a lány.” (Kire ütött ez a gyerek?)
Janikovszky Éva gyerekként egyáltalán nem akart író lenni, de kiskorában rengeteg időt töltött dédapja, Bartos Lipót szegedi papír- és könyvkereskedésében, ahol gyakran megfordult Móra Ferenc is. Szülei válása után pedig nevelőapja, dr. Donászy Kálmán bátorította, hogy kezdjen naplót, cikkeket írni.
Az egyetemen végül tanári diplomát szerzett, és egy kis kitérő után a Móra Kiadónál futott be olyan szerkesztői és írói karriert, amivel óriási hatást gyakorolt a 20. századi magyar gyerekirodalomra; többek között Fekete István, Bálint Ágnes, Csukás István, Szabó Magda, Békés Pál, Lázár Ervin műveit gondozta.
A szófukar író és a vonalfukar grafikus
„Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.” (Velem mindig történik valami)
Janikovszky Éva második könyve, az Aranyeső után kezdett együtt dolgozni Réber László illusztrátorral. A grafikus rajzai stílusukban tökéletesen passzoltak Janikovszky Éva írásaihoz, a gyerekekhez és felnőttekhez egyszerre szóló humorához és mélységéhez. Zsenialitása épp ebben rejlett: hogy minden generációt képes volt megszólítani a könyveivel. Janikovszky és Réber együttműködéséből született meg az egyik legsikeresebb magyar képeskönyvsorozat. Első kötetük, a Te is tudod? óta szinte összenőtt a két név, közös munkáik páratlan harmóniát alkottak.
Rigó Béla, a Kincskereső Magazin főszerkesztője egy találó mondatban foglalta össze kettősüket: „A Janikovszky–Réber könyvek világsikerének egyik titka, hogy a szófukar író rátalált a vonalfukar grafikusra. Amit ők összespóroltak, azt pazarolták ránk.”
A két művész kezei között született képeskönyvek ma is a leggyakrabban kölcsönzött magyar gyerekkönyvek közé tartoznak. De Janikovszky Éva nemcsak gyerekeknek írt, vagy inkább: olyan módon írt gyerekeknek, hogy legalább annyira szólt a felnőttekhez is. Könyveiben a humor nem gúnyos, hanem szeretetteljes, a görbe tükör, amit az olvasónak tart, nem torzít, hanem felszabadít.
Őszinte, vicces, jó fej
„Nem tudom, miért van az, hogy a felnőtt csak akkor igazán boldog, ha a gyerek jól viseli magát. Mi öröm van abban? Én egészen másmilyen felnőtt volnék, és annyi mindennek örülnék.” (Ha én felnőtt volnék)
Őszinte, humoros, jó fej volt nemcsak íróként, hanem magánemberként is. Fia, Janikovszky János szívszorítóan beszédes jellemzést adott anyja személyiségéről:
„Egyszer egy interjúban kérdezték tőlem, hogy milyen anyuka volt, és azt találtam mondani, hogy én benevezném őt a A Magyar Anyák Jófejségi Bajnokságába. Az Égig érő fűben van a PAGOBAJ, a Panasz-, Gond- és Bajbejelentő Hivatal, hát miért ne lehetne MAJÓBAJ is?”
Janikovszky Éva visszavonulása után, a Felnőtteknek írtam című kötetben gyűjtötte össze azokat az írásokat, amelyek a felnőtt olvasóknak szóló munkásságát mutatják be. A kötet előszavában így ír:„Még hogy én nem írtam felnőtteknek? – csattantam fel méltatlankodva, pedig kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, még magamnak sem. Hát ez akkor mi? – és már rángattam is ki a fiókokat, turkáltam szekrénypolcok mélyén, dossziékat, piros és kék irattartókat dobálva a földre.” Ami pedig előkerült a fiókokból és szekrényekből, abból megszületett ez a kötet.
Az is a felnőtteknek szánt rendkívül értékes, Janikovszky Évás gondolatok közé tartozik, ahogy a Mosolyogni tessék! című könyvében ír az örömről:
„Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.” A gyerekeket, a felnőtteket és a körülöttünk lévő világot is jobban értette, mint az átlagember.
Hárommillió könyv a világban
Janikovszky Éva magyar nyelvű könyveiből több mint kétmillió példányt adtak el, és mivel műveit 35 nyelvre fordították, köteteinek összpéldányszáma a hárommillióhoz közelít.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár statisztikája szerint az elmúlt húsz évben több mint 50 000 alkalommal kölcsönöztek Janikovszky-könyvet csak a fővárosi könyvtárhálózatban. Ez az adat önmagáért beszél: a szerző még halála után negyedszázaddal is minden évben százezres olvasóközönséget szólít meg.
2026 a Janikovszky-emlékév. A Móra Kiadó és a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány a centenárium alkalmából új és megújult kötetekkel, hangoskönyvvel, hazai és határon túli szervezetekkel közös rendezvényekkel, színházi és animációsfilm-premierrel, illetve egy kórusmű ősbemutatójával tiszteleg a világhírű alkotó emléke előtt. Az emlékév az ünneplés mellett meghívás arra is, hogy újraolvassunk sok Janikovszky Évát, és újra megtanuljuk humorral szeretni a világot.
Kapcsolódó cikkek:
