Csukás István történetei túlmutatnak a gyerekmeséken – a tűzhányó sárkányok, kóbor macskák és csokoládémániás madarak mögött az élet nagy igazságai rejtőznek. Süsü, az egyfejű sárkány nemcsak mesehős, hanem egy lázadó, aki a jóságba vetett bizalmával az író teljes életművét áthatja. Miközben a sárkányok földjén kiközösítik, az emberek birodalmában pedig előítéletesek vele, Süsü kitart a saját útja mellett. Különösen aktuális ez most, amikor Csukás István és Sajdik Ferenc szerzőpárosa életműdíjat kapott gyerekirodalom kategóriában a Libri Irodalmi Díjátadón.
Süsü és a többiek
Süsü története egy örökérvényű küzdelemről szól – arról, hogyan tudunk önmagunk lenni egy előítéletekkel teli világban. Háromfejű apja szerint „elfajzott”, az emberek számára pedig félelmetes teremtmény, mert külsőre hasonlít a mítoszok sárkányaira. Ám Süsü a segítségnyújtás mellett dönt, és nem pusztít: követ tör, szenet éget, fát vág, és barátságot köt a Kóbor királyfival.
Hasonló lázadást viselnek magukon más Csukás-figurák is. Mirr-Murr, a kíváncsi kandúr és Oriza-Triznyák tabukat döntögetve fedezik fel a világot, miközben a Pintyőke Cirkusz Világszám társulatában új identitást kreálnak maguknak.
Pom Pom szó szerint alakot vált, amikor elkíséri Picurt az iskolába. Sün Balázs, a hét süntestvér legkisebbike pedig a családi hierarchiák ellen lázadva épít magának kalyibát, de végül mégis befogadja a száműzött testvéreket. Ezek a figurák mind Sajdik Ferenc zseniális illusztrációival nyerték el végleges formájukat, aki évtizedekig volt Csukás István szerzőtársa.
A jóság forradalma
„A jó mese is olyan, mint a jó vers, kicsit elemelkedik a földtől” – mondta Csukás István egy interjúban. Süsü életében ez az elemelkedés a mindennapi jóság formájában jelenik meg. Amíg a többi sárkány hatalomra és pusztításra törekszik, ő a királylány ruháit segít rendbe tenni, vagy épp a kemencét gyújtja be. Süsünél a szelídség alternatívát kínál az erőszakkal szemben.
Hasonlóan jelenik meg ez a téma Gombóc Artúr esetében is: a csokoládéimádó madár ugyan képtelen lemondani a finomságokról, de sosem veszi el másokét, inkább megküzd saját vágyaival.
A lázadás Csukás István világában apró, következetes tettekben nyilvánul meg.
Sajdik Ferenc grafikáinak stílusa kompakt módon illeszkedik Csukás meséihez: a komoly témák élét elveszi, a humorosakét még szórakoztatóbbá teszi. Együtt teremtették meg az olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat, mint a Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő vagy A nagy ho-ho-horgász. Csukás és Sajdik együttműködése különleges volt: „félszavakból értették egymást”, és Sajdik szerint az íróban „valami humanizmussal kevert humor” volt.
Empátia és humor
Csukás István mesehősei azt az ősi bölcsességet elevenítik meg, hogy a világot az emberi kapcsolatok tartják össze. A Kóbor királyfi és Süsü barátsága nem társadalmi rangokon, sokkal inkább a kölcsönös tiszteleten alapul. Mirr-Murr és Oriza-Triznyák kalandjai pedig arról szólnak, hogy a különbségek ellenére is lehet közös utat találni. Még a legendásan zsarnoki Torzonborz király is megváltozik, amikor lánya lemond a trónról a szerelemért. Ehhez a bölcsességhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a humor. Süsü nevetése igazi fegyver a konfliktusok ellen, amikor például véletlenül tüzet okád a kancellár télikabátjára, az rombolás helyett felszabadulást jelent.
Csukás István már nincs köztünk, de hősei tovább lázadnak. Süsü, Pom Pom, Gombóc Artúr – mindannyian emlékeztetnek arra, hogy a jóság nem gyengeség, hanem lázadás.
És ahogy az író mondta: „A gyerek lényegében nem változik”. Talán pont ezért van szükségünk rá, hogy újra és újra halljunk a virágot ültető sárkányokról, mert a gyermeki tisztaság nyelvén szóló igazságok örök érvényűek.
Kapcsolódó cikkek:
