Mint három apró, ám annál különlegesebb drágakő Európa ékszeres ládikájában, úgy bújik meg Észtország, Lettország és Litvánia is a térképen. Akárcsak természetrajza és építészete, az irodalma is egészen karakteres jegyeket mutat fel mind a három országnak, habár, talán nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi időben kevés figyelem vetült a régióra. Az olvasás éve alkalmából most tegyünk egy röpke utazást a Baltikumba, és csodálkozzunk rá a balti irodalom sokszínűségére.
Tegyék fel a kezüket azok az olvasóink, akik hosszú, betűkoptató életük során találkoztak már észt, lett vagy éppen litván regénnyel, sőt mi több, regényekkel.
Bizonyára oly sok kar nem lendül a magasba, pedig ami a külföldi irodalom magyarra fordításait és kiadásait illeti, igencsak jól teljesítünk, ám a balti országok posztmodern és kortárs kötetei az utóbbi években mégis háttérbe szorultak. Igaz, a 2018-as Londoni Könyvvásár után, amelynek díszvendégeként a fentebb említett három ország mutatkozott be, megnőtt az érdeklődés irántuk. Itthon is jelentettek meg balti szerzőktől szépirodalmi műveket; a Gondolat Kiadó, a Vince Kiadó, a L’Harmattan Kiadó, valamint a Magyar Napló is igyekezett bemutatni egy-egy nevezetesebb szerzőt, egy-egy jelentős könyvet.
Azonban majd tíz éve ennek a lelkiismeretes munkának, és azóta sem történt újabb kísérlet arra, hogy a balti irodalmat a reflektorfénybe toljuk. Hangvételüket, látásmódjukat, témaválasztásukat illetően pedig nagyon is rokoníthatóak a hazai irodalmi felfogással – már csak ezért is érdemes lenne beemelni őket ismét a köztudatba.
Mind a három országnak közös igénye a történetek kapcsán a múltfeldolgozás, az identitáskeresés és a kulturális emlékezet vizsgálata. Nem is csoda, hiszen egykor – mint szomszédos államok –, hosszú időre szovjet megszállás alá kerültek; az ehhez kapcsolható tapasztalat, illetve a nemzeti függetlenedésért folytatott küzdelem szerves részét képezte és képezi mind a mai napig a közös történelmi emlékezetnek. Ugyanakkor, ez a fajta hús-vér realizmus a kelet-közép-európai országokra jellemző ironikus hangnemmel, szatirikus látásmóddal vegyül, nem mellőzve az olyan abszurd vagy mágikus elemek felvonultatását, amelyek a folklórból képződtek meg.
Természetesen az észtek, a lettek és a litvánok is kísérleteznek a műfajokkal, feszítik a határokat, vegyítek az elbeszélői technikákat – tehát egy kreativitásában bátor, széles spektrumokon lépkedő irodalmi habitusról beszélhetünk az esetükben.
Külön öröm, hogy nagy mennyiségben jelentetnek meg női szerzők irodalmi alkotásokat, hiszen a kiadók fontosnak tartják a feminista nézőpont beemelését a kortárs próza és líra világába, és természetesen a haladó szellemiségű kortárs irodalomnak szüksége is van erre, ugyanis bizonyos traumákat, emancipációval foglalkozó kérdéseket kizárólag női szerzők tolmácsolásán keresztül ismerhetünk meg.
Amiben különböznek a balti országok az irodalmuk szerint, az a stílus és forma; míg az észtek – közeli fekvésük miatt – merítenek a skandináv hatásokból, előnyben részesítik a minimalizmust, természetközpontú képeket használnak, addig a lettek előszeretettel vándorolnak pszichológiai mélységekbe, a lélektani észleleteket lírai, atmoszférikus szövegekbe ültetik át, a litvánok pedig gyakran a történelmi fikció műfaján belül mitikus elemekkel tarkítják a visszaidézni kívánt történeteket, mindehhez erős költői kifejezésmód párosul.
Ízelítő gyanánt az utóbbi évek izgalmas, magyarra is lefordított köteteinek felhozatalából ajánlunk néhányat, ekként fordítva figyelmet az olvasás éve alkalmából a Baltikum irodalmára:
Ina Pukelyté – Kisasszonyok a Szabadság sétányról
Mondhatjuk, hogy a kivétel erősíti a szabályt, ugyanis magyar nyelven tavaly jelent meg (hivatalosan 2020-ban adták ki) a litván szerzőnő nagyívű történelmi regénye, amely saját hazájában igazi könyves sikernek örvendett. A történet középpontjában két fiatal nő áll, akik reménnyel telve álmodoznak a szerelmet és sikereket hozó jövőről, meghitt boldogsáról és világraszóló karrierről. Aztán beköszönt a háború, és rövid időn belül a lengyel Zofia, valamint Rachel, a gyönyörű zsidó színésznő a legsötétebb borzalmakkal találja szemben magát. A sorsuk váratlanul, ám mondhatni elrendeltetéssel fonódik össze a Kelet Párizsaként emlegetett Kaunasban, a városban, amely egyszerre élte meg az aranykort és a remény összeomlását.
Osvald Zebris – Gyerekrablás Rigában
Osvald Zebris neve a letteknél megkerülhetetlen fogalommá vált: a Lett Írószövetség tagja, prózaíró mesterkurzusokat tart, és szóban forgó regénye 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A történet szerint Riga 1906-ban változáson megy keresztül, ugyanis a magukat Jauna stravának (az új iránynak) nevező ifjú lettek az autonómia nem túl nagyratörő, ám annál fontosabb célját tűzik ki maguk között. Ábrándos lelkek, identitásidealisták, akik valóra akarják váltani a felvilágosodás ígéreteit: a társadalmi igazságosságot és a szolidaritást. Egy igazán lélekemelő regényről van szó Zebris jóvoltából.
Mari Saat – A lasnamäe-i megváltó
Az észt írónő műveiben a mindennapi élet kihívásai alatt roskadozó hősök és hősnők az álmaikon keresztül a lélek és az elme mélyebb rétegeibe zarándokolnak el azért, hogy válaszokat kapjanak az őket gyötrő kérdésekre. A történet Natalja Filippovna és lánya, Sofia sorsában mutatja meg az észtországi oroszok ellentmondásos helyzetét, kulisszaként Tallinn zömében oroszok lakta hatalmas lasnamäe-i lakótelepét használva. Saat lenyűgöző magabiztossággal ábrázolja ezt a belterjes világot, különös gondolkodásukat. A szegénység és a megalázottság, az erkölcsi elvek kényszerű feladása alól csak egy megváltó felbukkanása jelenthet kiutat…
Andrus Kivirähk – Ördöngös idők
A sort zárja Andrus Kivirähk, aki Mari Saat mellett az egyik legjelentősebb kortárs észt író. Tulajdonképpen minden fontosabb irodalmi díjat elnyert a hazájában, hihetetlenül sokoldalú alkotó, a regények mellett otthonosan mozog a gyermekirodalomban, sőt, a színház sem áll távol tőle, ugyanis számos színdarab is a nevéhez köthető. Ebben a fergeteges humorú, gyilkosan szatirikus kötetben krattok, mumusok, rémek és egyéb fura lények segítik vagy éppen riogatják egy észt falucska lakóit. November harminc napjának történéseit meséli el a szerző, melyekben szépen megfér egymás mellett a vaskos realitás és az észt folklór tüneményes világa is.
