Paul Antschel néven született a romániai Csernovicban 1920-ban, német nyelvű zsidó család egyetlen gyermekeként. Neve a román átírás szerint Ancel volt, ennek anagrammájaként alkotta meg írói álnevét, amely így Celan lett. A második világháború utáni líra egyik legkiemelkedőbb, egyben legenigmatikusabb szerzőjeként tartják számon. Verseinek nehezen felfejthető jelentéstartományai, valamint nyelvi fragmentumai miatt nagyon nehéz hitelesen fordítani.
A gimnáziumban töltött évek alatt kezdett titokban verseket írni, majd érettségi után Franciaországba utazott, hogy orvostudományt hallgathasson, ám kicsivel később visszatért szülőhazájába. 1941-től kezdődően szisztematikusan megkezdték a bukovinai zsidók gettósítását, majd deportálását. Celant munkaszolgálatra, családját koncentrációs táborba küldték. Egyedül ő maradt életben; a háború után Párizsban telepedett le.
Ekkor kezdte meg merőben az új megszólalásmódját kidolgozni. Zárt költői világot hozott létre, amelyben a nyelv a hiánynak, a veszteségnek, a háború utáni szétroncsoltságnak válik kifejezőjévé. Különleges szóképzések vagy éppen szótöredékek által szuggesztív képekkel írta körül a halandóság, a gyilkolás, valamint a halál fogalmát.
Egyik legismertebb verse az 1948-ban megjelent Halálfúga. Még életében felismerték lírai vállalásának roppant méreteit, a szakma mellett többek között Gadamer, Derrida, Heidegger is foglalkozott a munkásságával, 1960-ban megkapta a Büchner-díjat. 1970-ben a Szajnába ölte magát.
