Johannah Arendt néven született Hannoverben. Zsidó származású német-amerikai filozófus, író, eszmetörténész, a huszadik század egyik legnagyobb gondolkodója volt, aki az elsők között kutatta a totalitárius rendszerek jellemzőit és írta le kialakulásuk történetét, működését A totalitarizmus gyökerei című művében. Halála után is élénk érdeklődés övezte pályáját, heves viták folytak tudományos világlátása körül. 

Már tizenéves korában Kant, Kierkegaard műveit olvasta, gimnáziumi évei alatt filozófiai önképző kört alapított. 1924-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a marburgi egyetemen, ahol több nagy filozófus mellett Martin Heidegger is tanította, a freiburgi egyetemen Edmund Husserl vette a szárnyai alá, a heidelbergi egyetemen pedig Karl Jaspersnél doktorált.

A II. világháború kezdetén cionista kapcsolatai miatt, valamint az aktív ellenállásokban való részvételéért üldözötté vált, 1937-ben megfosztották német állampolgárságától, Párizsba menekült, onnan azonban 1940-ben kiutasították. Börtön várt rá, majd pedig a gursi koncentrációs táborba deportálták, ahonnan sikeresen megszökött.

1961-ben lehetőséget kapott, hogy riportot készítsen Adolf Eichmann Jeruzsálemben tartott peréről, az esetet később könyv formájában is feldolgozta. Habár ülhetett volna a tárgyalóteremben, inkább a sajtószobában hallgatta a tárgyalást, ugyanis erős dohányosként ott bármikor rágyújthatott. 1975-ben hunyt el szívinfarktus következményében New Yorkban.