A spanyol költő, drámaíró Andalúziában született egy Fuente Vaqueros nevű kis faluban. Módos, az értelmiség felé törekvő családban nőtt fel. Szülei a taníttatást fontos igénynek tartották, ennek köszönhetően már tizenhat évesen jelentkezhetett a Granadai Egyetemre, majd később a Madridi Egyetemre, ahol is megismerkedett Salvador Dalíval és Luis Buñuellel.
Mivel muzikális alkat volt és érdekelte a zeneszerzés, eleinte zongorista akart lenni, ám tehetsége hamar megmutatkozott az írás terén is. Még huszonegy éves sem volt, amikor első verseskötete 1918-ban megjelent. Figyelme fokozatosan a színház felé fordult, drámákat kezdett írni, a La Barraca nevű, egyetemistákból verbuválódott színi társulat vezetője lett.
Emilio Aladrén spanyol szobrászhoz fűződő viszonzatlan szerelme miatt súlyos depresszióba esett és New Yorkba menekült. Egy év után visszatért hazájába, országszerte ismeretterjesztő előadásokat, felolvasásokat tartott. A spanyol fasiszták kezdettől fogva ellenségként kezelték, mivel felszólalt a polgári egyenjogúságért, a köztársaság híve volt.
Az 1936-os spanyol polgárháború idején a nacionalisták elfogták, majd agyonlőtték a költőt. Testét jelöletlen sírba temették el. Halálhírére reagálva Radnóti Miklós írt verset. Barátja, Luis Buñuel szerint Lorca maga volt a megtestesült remekmű.
