A Libri irodalmi díjak idei döntőseit bemutató interjúsorozatban ezúttal A mérgezett nő című novelláskötet szerzőjét, Babarczy Esztert kérdeztük írásról, olvasásról, és még sok minden másról.
– Miért kezdett el írni?
Gyermekkoromtól fogva nagyon fontos számomra az irodalom. Könyves gyerek voltam, kamaszként verseket írtam – persze ki nem? –, de igazán írni sose mertem. Ezeket a novellákat akkor kezdtem el írni, amikor felkérést kaptam rájuk. Kevés dolognak örültem annyira éltemben, mint ezeknek a felkéréseknek!
– Mit szeret a legjobban az írásban?
Amikor „kifolyik” a kezemből egy szöveg, és aztán javítgatom a részleteit.
– Mit nem szeret benne?
Amikor megijedek, hogy a szöveg mégsem működik, de nem értem, hogy miért nem, ezért javítani sem tudom.
– Beleképzeli magát az olvasó helyébe írás közben, vagy ez inkább csak hátráltatná?
Időnként tekintetbe kell vennem az olvasót – mit tudhat, mit mondtam el neki, mit kell még tudomására hoznom –, de nem képzelek el ideális olvasót. Minden olvasónak nagyon örülök, mindenki más, és beleviszi a saját élményeit és félelmeit/vágyait a szövegbe, és ezzel gazdagabbá teszi.
– Mi köti össze ezeket a novellákat?
A novellák egy nő történetét mesélik el a gyerekkortól a halálig. Igaz, kicsit bizonytalanok a nő körvonalai, többféle életet is képzelhetünk neki, szerettem volna több lehetséges életutat és „saját halált” felkínálni.
– Hogyan ír? Mindennap elvégez egy meghatározott penzumot? Vagy csak amikor jön az „ihlet”?
Sajnos fegyelmezetlen író vagyok, csak olyankor tudok írni, amikor benne vagyok a flow-ban, amire néha várni kell.
– Melyik volt a legjobb olvasmányélménye 2019-ben?
Barnás Ferenc új regényét nagyon szerettem.
– Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
Indiánkutató.
– Hol van a kedvenc helye a bolygón?
A kertem az.
– Mi az a hanghatás, amit a legjobban kedvel?
A ventillátor surrogását nagyon szeretem. Fehér zaj.
+1
– Milyen híres (élő vagy fiktív) személlyel találkozna szívesen? Miért épp vele?
Nincs ilyen személy, nem találkozni szeretek, hanem olvasni! Az az igazi találkozás.
Kiemelt kép: Gálos Viktor
