Még mindig csak huszonhat éves, négy évvel ezelőtt megjelent első regényétől kezdve pedig munkássága a hazai ifjúság és különösen az alfa generáció vitathatatlan kedvence. Folyamatosan hívják az ország minden pontjára író-olvasó találkozókra, dedikálásain pedig hosszú órákig kígyózó sorokban várják a rajongói, hogy a kezükben szorongatott könyvbe néhány kedves szót firkantson. Kollár Betti íróval az elképesztő sikerszériáról, a közösségi média és az írás viszonyáról, valamint jövőbeli terveiről is beszélgettünk.
Azt hiszem, mondhatjuk, hogy az életed 2020, első regényed megjelenése óta nagyot változott. Az ifjúsági romantikus irodalom egyik legnépszerűbb hazai képviselője lettél. Hogy dolgozod fel ezt a hirtelen jött, elképesztő sikert?
Nagyon nehezen élem meg a sikereimet. Amikor így hivatkoznak rám, az első gondolatom mindig az, hogy ez biztosan csak egy túlzó kifejezés. Minél több minden zajlik körülöttem, annál nehezebb lépést tartani velük. Ilyenkor arra próbálok koncentrálni, miért írok, mit szeretek benne, és bármerre is haladok, ehhez tartom magam. Az írás nekem a kezdetektől fogva egy öngyógyító folyamat, feltöltődés, a szenvedélyem megélése, és ezt a kapcsolódást néha elveszítem, amikor túlságosan maguk alá temetnek az elvárások. Igyekszem megélni a sikereket, örülni nekik, közben pedig végig annak maradni, aki vagyok.
Az ifjúsági irodalom, a romantikus irodalom, valamint a fantasy, és ezek kombinációja talán sosem volt még ennyire népszerű, mint manapság, de azon vajon gondolkoztál-e, hogy mindezeken kívül minek köszönhető ez a zajos siker?
Szerintem leginkább annak köszönhető, hogy mindegyik regényemben szívem-lelkem benne van, ráadásul szinte mindegyiket a saját életem egy-egy mozzanata ihlette. Arról tudunk a leghitelesebben írni, amit jól ismerünk, ezért a regényeim a legtöbbször olyan élethelyzeteket, nehézségeket, traumákat fogalmaznak meg, amiket, ha nem is pontosan ugyanúgy, de valamilyen formában én is átéltem. Plusz a Kosársuli-sorozatomat 15 évesen kezdtem el írni, és bár felnőttfejjel átdolgoztam, nagyon tudatosan benne hagytam a tinédzser énem gondolatait és lenyomatát, amitől szerintem ez a korosztály még jobban azonosulni tud a főszereplővel.
Az írás mellett a TikTokon nagy eléréssel bíró tartalomgyártó is vagy. Hogy teremted meg az egyensúlyt e két alkotói folyamat közt?
Van, amikor egészen jól, máskor pedig sehogy. A közösségimédia-jelenlét nagyon tudatos kezelést igényel, könnyen függőjévé válhat az ember. A lájkok, visszajelzések túlságosan is befolyásolhatják a tartalomgyártó gondolatait, ezért meg kell tanulni, hogyan lehet ezt egészségesen megélni. Amikor belecsúszok egy-egy nehezebb időszakba, többször is észreveszem magamon, hogy túl nagy jelentőséget szentelek a közösségi médiának, ilyenkor hátrébb lépek két lépést, és inkább az írásra koncentrálok. De hogy ne csak a rossz oldaláról beszéljek: az Instagramnak és TikToknak hála napi szinten kapcsolatban állhatok az olvasóimmal, rengeteget támogatást és szeretetet kapok tőlük, amiért minden nap hálás vagyok.
Elképzelhetőnek tartod, hogy a közeljövőben akár más műfajban, műfajokban is kipróbáld magad?
Mindenképpen szeretném! Jelenleg hobbiból, munkaidőn kívül egy fantasyregényen dolgozom, de hogy mi lesz belőle, azt még nem tudom. A fantasy mellett érdekel a krimi műfaja is, de az is biztos, hogy bármit is alkotok, a romantika mindig ott lesz benne.
Elképesztő ütemben és színvonalon termeled a történeteket. Ezek szerint olyan szerencsés vagy, hogy alkotói válsággal még nem kellett szembenézned?
Szinte mindegyik regényem írása alatt utolért az alkotói válság. Általában fél év alatt írok meg egy regényt, persze van, hogy már egy éve gondolkodom rajta, mire leülök írni. Ugyanakkor ebben a hat hónapban van, hogy hetek, de olyan is volt, hogy több hónap eltelt úgy, hogy semmit nem haladtam az adott regénnyel. Aztán megszállt az ihlet, elkapott a flow, és két hónapig gyakorlatilag csak ettem, aludtam és írtam.
Az írás egy elég intim folyamat, hisz, ahogy mondtad, te is számos személyes érzést fogalmazol bele a regényeidbe. Van olyan, amitől alkotóként a leginkább tartasz? A negatív kritikától például?
A negatív kritika sosem rémiszt meg, egy jó kritikából rengeteget tanulhatok, és ami még fontosabb, fejlődésre sarkall. Íróként az is egy folyamat, ahogy megtanuljuk és elfogadjuk, hogy egy könyv sosem tetszhet mindenkinek, és ez így is van rendjén. Engem inkább az arc nélküli támadások rémisztenek meg, a közösségi médián keresztül olyanok is kommentelnek, akik például nem ismerik a munkásságom, csak így vezetik le a frusztrációjukat. Én sok mindent magamra húzok, így ezeket mindig nehezebben kezelem.
Van egyébként kedvenced a saját regényeid közt?
Mindegyik könyvem más-más miatt áll közel a szívemhez, de ha muszáj lenne választani, az Álmomban meglelteleket és A vonzás hatalmát mondanám. Ezzel a kettővel rengeteg személyes kötődésem van, tényleg a részeim, egy-egy darab a lelkemből és a szívemből.
Ha említened kellene három meghatározó olvasmányt, amik nélkül nem lennél ma író, melyeket mondanád?
Azt nem tudom, az írói énemre pontosan kik és mik gyakoroltak nagy hatást, de abban biztos vagyok, hogy a gyerekkori olvasmányaim legnagyobb kedvence Berg Judit Ruminije volt, a tinédzser koromé pedig Meg Cabot. A neveletlen hercegnő naplójával kezdődött az ifjúsági könyvek iránti megszállottságom, mára már az írónő összes könyvét beszereztem antikváriumból. A mai napig rengeteget olvasok, van, hogy jegyzetelek is közben, mert az írás egy örökké fejlődő készség, mindig lehet újat tanulni, és szerintem kell is.
Idén a Kosársuli-sorozatod a harmadik, a Vonzás-sorozat pedig a negyedik részéhez ért. Mesélnél egy kicsit arról, hogy jövőre milyen történeteket várhatunk tőled?
Egyelőre nem sokat árulhatok el, de az biztos, hogy a Kosársulival még vannak terveim, illetve egy új sorozat is készülőben van. Arról nem is beszélve, hogy hány egyéb történet és ötlet várakozik a laptopomon és a fejemben.
Kapcsolódó cikkek:
