Hogyan tudsz úgy noir krimit írni, hogy az valójában mély társadalomszociológiával átszőtt bevándorlásregény legyen? Csabai László most választ ad nekünk 2010-ben indult Szindbád-sorozatának ötödik kötetével. Schiffer „Szindbád” Árpád, vagy ahogy itt hívják, Arp Schiffer, nyomozott már Szibériában és az NSZK-ban is, ezúttal pedig az Egyesült Államokban botlik egy rettenetes gyilkosságsorozatba, miközben napjait countryénekesként tölti az 1970-es évek Észak-Nebraskájában. Ami biztosnak tűnik: az első mondatban említett kombinációra kizárólag Csabai László képes.
Gyorsan tisztáznám a dolgokat: Csabai legújabb regénye, ahogy az a Szindbád-sorozat korábbi darabjaira is igaz, nem krimi.
Kacérkodik a műfajjal, narratívájában, struktúrájában, sőt, eszköztárában is ki-kikacsint rá, de kriminek nevezni olyan bántó leegyszerűsítés lenne, mint Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídját sci-finek hívni. Ahogy Vonnegut szürreális, háborúellenes klasszikusa is összetettebb ennél, úgy Csabai sem engedi, hogy egyetlen jelzővel elintézzük új regényét – vagy akár a teljes sorozatot.
Van persze bűnügy, van gyilkosság – nem is egy –, még nyomozónk is akad, sőt a nyomozónknak társai is: van itt FBI, van szikár prózai stílus, vannak pattogó párbeszédek, nyomozás és nyomfeltárás, kihallgatás és következtetések, de valahogy mindez érezhetően csupán a háttér, mely lehetőséget biztosít Csabainak, hogy egy izgalmas kulisszán belül kutathassa azokat a társadalomszociológiai kérdéseket, melyek a történet kapcsán a leginkább érdeklik őt. Így válik tehát a Szindbád Amerikában bevándorlásregénnyé.
Nem újdonság ez. Aki olvasta a Szindbád-széria korábbi köteteit, tudhatja, hogy a szerző jóval komplexebb rálátást igyekszik biztosítani az adott korra, mint amit egy bűnügy feltárása egyébként a krimi hagyományai szerint megengedne.
Így leginkább James Ellroy mocskosan tökéletes műveit, az első és a második L. A.-kvartettet idézi meg, ez pedig a legtökéletesebb ajánlólevél. Ellroyt sem elsősorban nyomozati technikák vagy kihallgatási stílusok érdeklik, sokkal inkább a bűn természete, valamint, hogy az adott bűn miként illeszkedik társadalmi és történelmi közegéhez, és ezek hogyan hatnak egymásra.
A fő téma tehát a krimi és a western elemeinek fűszerezése mellett egy kimerítő betekintés az amerikai Közép-Nyugat történelmébe, valamint az 1970-es évek Amerikájának társadalmi dinamikájába, melynek során Csabai részletesen bemutatja az indiánok és a fehérek együttélésének kihívásait, valamint a magyar emigránsok különböző generációinak sorsát. Utóbbi különösen hangsúlyos, és a szerzőt talán leginkább érdeklő elem. Ahogy az előző kötetnél, az Inspektor Szindbádnál is tapasztaltuk, Csabai ezúttal is apró mikroepizódokon keresztül mutatja be egyes tengerentúlra szakadt magyarok – és nem is csak magyarok – sorsát és a nagy amerikai álomhoz fűződő viszonyát, ebből szőve egy eddig kevéssé reprezentált univerzumot, mely hol komikus, hol tragikus, de minden esetben hiteles és életteli.
Miközben a történetben tobzódó szereplők – Szindbáddal az élen – keserves csatát vívnak, hogy ráleljenek valódi identitásukra magyar múltjuk és amerikai jövőjük határán, megkísérlik újradefiniálni az otthon fogalmát.
Szindbád, aki már számos helyen megfordult élete során, maga is szembesül a kérdéssel, hogy hol van igazán otthon, miközben az amerikai környezet bemutatása és az élő, egymásra utalt kultúrák találkozása révén Csabai rávilágít arra, hogy az otthon nem feltétlenül egy földrajzi hely, sokkal inkább egy belső állapot.
Nyitókép forrása: Népszava
Kapcsolódó cikkek:
